Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

III. A magyar szürke marha neve, eredete és rövid története - 2. Eredete - 3. Története

1798-ban 10 000 ökör beszolgáltatása nehezen ment, mivel az országban már kevés volt a marha. A kivitelre kerülő ökröket görög és örmény kereskedők Moldvából és Törökországból hozták. Nevezetes kereskedőhely volt Nagykáta. Itt cseréltek gazdát a gulyák és mentek Bécsbe, Steierországba, Morvaországba. 1802-ben 158 600 hízómarha, 1818-1827-ben már csak 108 325 darab került exportra. Az export egyharmadával csökkent, pedig a külföldi kereslet állandó volt. Jól látszik, hogy Magyarországon nem volt elegendő marha. 1831-1840 között átlagosan 72 720 marhát exportáltak. Ennek másik oka, hogy tilos volt Bécsen túlhajtani. A 16-18. században nőtt a szarvasmarhák élősúlya. 450-500 kg-os egyedeket a 17. sz. elején Kassán mértek. Ebben az időszakban különböző fajtákhoz tartozó marhák lehettek különböző élősúllyal. Ezt igazolják az írásos és egyéb forrásokban fennmaradt adatok, melyek a marhák sokféle színét, alakját és szarvformáját örökítették meg. A 17-18. század fordulóján fajtaváltás következett be.

22 A 18. század végén a fehér szín kezdett dominálni. Ez tudatos válogatás eredménye lehetett, mivel a mészárosok szívesebben vásárolták meg a fehér marhát. Azt állították, hogy a fehér marha a szemnek tetszetősebb és a húsa ízletesebb. Az Alföldön a 18. század utolsó harmadáig a húsmarhatartás volt a jellemző. Fontos gazdasági tényező volt a minél nagyobb számú hizlalt marha eladása. Az eladható mennyiség azonban folyamatosan csökkent. A jelentős kiviteli igényt csak úgy lehetett kielégíteni, ha eleinte csak alkalmilag, később folyamatosan pótolták keleti és délkelet-európai szarvasmarhák behozatalával. Erre a célra Moldvából, Podóliából és Törökország európai részéből hozták a marhákat.

23 „Magyarországon a 18. század utolsó harmadában az alapvetően megváltozott agrártermelés igényeinek megfelelően új igásmarhára volt szükség. Ezeket az [...] igavonó „erőgép" marhákat a Kárpátokon túli Podóliai-hátságról szerezték be."

24 A 20. században a gépesítéssel az igásmarha jelentősége megszűnt, ami az egyoldalú hasznosítású szürke marhafajta létjogosultságát megkérdőjelezte. Különféle keresztezésekkel próbálták a fajta hasznosítását megváltoztatni, és húsilletve tejtermelését növelni. Jó eredménnyel biztatott a szürke marha tehenek maremann,

25 illetve kosztromai

26 bikákkal való keresztezése. De a magyar tarka marha térhódítása ennek ellenére nőtt, egyre jobban kiszorítva a magyar szürke marhát. A szürke marha állománya tovább csökkent, mélypontját a 60-as években érte el, mikor a tehenek létszáma 200-ra csökkent.

27 Szerencsére a fajta megmentése érdekében még idejében tettek lépéseket, így létszáma újból növekszik. A 20. század végén még a veszélyeztetett fajok listáján szereplő magyar szürke szarvasmarhafajta mára már lekerült erről a listáról, és a fajta tehénállománya a 2007. évi adatok alapján elérte a 6600 egyedet. Elmondható, hogy géntartalék képzésével, tervszerű, szigorúan ellenőrzött tenyésztő munkával a fajta fennmaradása biztosítottnak látszik. 22 Vörös, 2004, 207. 23 Gaál, 1966, 278-279. 24 Vörös, 2004,213. a Battha, 1934a, 1934b. 2

" Magyari, 1959. 27 MSZSZTE, 1994., 2000.