Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
alanyfajta melyik talajban fog a legjobban megmaradni, sok esetben az adott talajt nem bíró alanyfajtákból készült oltványokkal végezték az újratelepítést. A talajadottságok legfontosabb tényezője a talaj mésztartalma volt, amelyre egyes alanyfajták - köztük a legtöbb helyen használt Riparia portalis is - rendkívül érzékenynek bizonyultak. Ezek az ültetvények azután vagy elpusztultak, vagy olyan gyenge termést hoztak, hogy fenntartásuk nem volt kifizetődő, s ezért később meg kellett ismételni a rekonstrukciót. A problémát a szénkénegezés nagyobb mértékű alkalmazásával lehetett volna megoldani. Kellő mértékű gyérítéssel ugyanis még fenntartható lett volna a vészlepett szőlőterületek közel fele addig, míg az alanyfajtákkal folytatott kísérletek meg nem mutatják, hogy melyik borvidékünkön milyen alanyfajtára kell oltani. Annak, hogy sokan elhamarkodottan az azonnali rekonstrukció mellett döntöttek, elsősorban a gyérítésnek az oltványtclepítéshcz képest kisebb népszerűsítése és a szénkéncgellátás nehézkessége volt az egyik oka. 2H5 A Túró-Zsolnai szénkéneggyár leégése óta ugyanis a Zalatnán működő állami üzem volt az egyetlen szénkéneggyár Magyarországon, és az egyébként jó üzleti lehetőségnek ígérkező szénkéneg gyártásába egyetlen magánvállalkozás sem fogott bele. Ennek oka talán pont a Túró-Zsolnai magánüzem leégése lehetett, ami elriaszthatta a vállalkozókat az ilyen veszélyes befektetésektől. A zalatnai gyárat viszont az állami kohóhivatal adminisztratív kötelességből működtette, s így meglehetősen bürokratikus úton zajlott a gyártási folyamat, és az irtószerhez is elég nehézkesen lehetett hozzájutni. A szénkéneg előállításához szükséges ként Szicíliából hajón és vasúton szállították a Kolozsvártól nem messze fekvő üzembe, majd onnan szintén vasúton vissza a megrendelőkhöz, akár a horvát határ mellé is. A zalatnai szénkéneg a magas fuvarköltség miatt 18 forintba került. (A francia szénkéncg sem került sokkal többe.) Miután a gazdáknak kedvezményesen (15 forintért) adta az állam az irtószert, Magyarország szénkéneg-fclhasználására vetítve cz éves szinten megközelítőleg 50 000 forintjába került a földművelési minisztériumnak. Ha a vészlepctt területek felét az amerikai alanyfajtákkal folytatott kísérletek végleges eredményeinek bevárásáig szénkénegezéssel próbálták volna fenntartani, akkor 100 000 mázsa éves szénkéncg-felhasználással számolva kb. 500 000 forintjába került volna évente az agrártárcának a szénkénegezés támogatása. Ennek finanszírozása pedig a minisztérium költségvetéséből, amely összesen 800 000 forint volt évente, nem volt lehetséges. Elképzelhető, hogy ezen okok miatt támogatta kevésbé az agrárvezetés a szénkénegezési terjesztő) propagandát, emiatt viszont az egyébként helyes megoldást, az oltványtelcpítést sok esetben idő előtt hajtották végre. 286 A szénkénegezés költséges és nehézkes volta, valamint a szénkéneg veszélyessége egyébként is sokakat elriasztott felhasználásától, és nem használtak népszerűségének a szakemberek ellentétes véleményei és elhéizódó vitái sem. (Herman Ottó pl. sokáig kitartott álláspontja mellett, és azt hangoztatta, hogy az ültetvények hosszú távon nem viselik el a gyérítést és elpusztulnak.) 1886-ban 115, 1887-ben 598, 1888-ban 611, 1889-ben 1199, 1890-ban 2739, 1891-ben 3897, 1892-ben 3326, 1893-ban 2619, 1894-ben 2819, 1895-ben 2916 mázsa volt a felhasznált szénkéneg mennyisége. Az általunk vizsgált időszakban (1875-1895) tehát kétségtelenül nem használták ki a szénkénegezésben rejlő lehetőségeket. 1896 után azonban a szőlőrckonstrukciós törvény hatására az irtószer felhasználása ugrásszerűen megnőtt. 1900-ban már 18 017 mázsa, 1910-ben pedig közel 60 000 mázsa volt a felhasznált szénkéncg mennyisége Magyarországon. 2H1 285 Az ismeretterjesztő munka fontosságát bizonyítja, hogy míg 1897-ben 6157 mázsa, addig 1898-ban 114 318 mázsa volt a felhasználás, egy a Borászati Lapokban megjelent cikksorozat hatására. 2,síl Baross Károly ezért egy fiumei szénkéneggyár felállítását javasolta. Baross, 1900. 30. p. 2 " 7 Jelentés, 1896. 4. p.
