Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

A szénkénegezéssel kapcsolatos problémák Az 1892. évben a szénkéneg-fclhasználás 3326 mázsa volt, amelyet teljes egészében a zalatnai gyár állított elő. 1893-ban azonban a védekezéshez felhasznált szénkéncg menynyisége lecsökkent 2916 mázsára. Ez annak ellenérc történt, hogy az állam továbbra is segítette a gazdák törekvéseit, s az önköltségi áron eladott irtószer támogatására több mint 20 000 forintot fordított. Ezek az adatok azt jelzik, hogy Magyarországon a szénkénegezésben rejlő lehetőségeket korántsem használták ki jelentőségének arányában. Sőt, ezekben az években séilyos problémák jelentkeztek a már megoldottnak látszó szénkéneggyártás területén. Az időközben magánkézbe adott Túró-Zsolnai szénkéneggyár ugyanis leégett, s tulajdonosa nem építette újjá.

281 így a gazdák irtószerrel való ellátása újra a zalatnai állami szénkéneggyárra, illetve a kormányzat által megrendelt importra korlátozódott. A Túró-Zsolnai szénkéneggyár leállása miatt 1892-ben 958 mázsa szénkéneget kellett a minisztériumnak importálnia. Ennek kiváltására 1893-ban olyan mértékben bővítették a zalatnai gyárat, hogy az évente 3500-4000 mázsa szénkéncg előállítására legyen képes, s így a teljes belföldi szükségletet el tudja látni.

282 (A gyár 1893 során 2487 mázsát termelt, ami a meglévő készletekkel együtt elég volt a hazai szénkénegszükséglctek kielégítésére.) Az állami szénkénegraktárak közül a paksit és a balassagyarmatit megszüntették, Kaposvárott viszont egy új állami raktárát hoztak létre.

283 A budafoki raktárát bizományivá alakították, így 1893 végén három állami és tizenhat bizományi szénkéncgraktár volt az országban. A Túró-Zsolnán bekövetkezett tűzvésszel egy időben, egy vasúti kocsiban történt robbanáskor hetvenhét mázsa szénkéneg röpült a levegőbe. Ezek az esetek felhívták a figyelmet a szénkéneg felhasználásának igen veszélyes voltára, melyet a gyérítést végző napszámosok hajlamosak voltak félvállról venni. (A szénkénegezés alatt történt balesetek oka az volt, hogy a munkát végzők, a szakemberek figyelmeztetései ellenére, az irtószer közelében pipáztak, vagy tőle nem messze pl. szalonnát sütöttek.)

284 A Borászati Lapok még arra is felhívta a szénkénegezők figyelmét, hogy e munkát a legalkalmasabb kora reggel végezni, amikor a hidegebb levegő miatt a földbejuttatott folyadék páraképződése kisebb, és így a munkát végzők kevesebb mérget lélegeznek be. A felhalmozott készletek azonban a tűzvész ellenére is elégségesnek bizonyultak a szőlőbirtokosok ellátásához, mert a szénkéneg-fclhasználás a következő esztendőben, 1894-ben is csak 2819 mázsa volt. A szénkénegezés lehetőségeinek bővítésére elkezdődött a magyar gyártmányú Hungária szénkéncgfccskcndők piaci méretű gyártása is. (Az év során mintegy kétszáz fecskendőt értékesített a minisztérium, a raktárkészlet az év végén pedig meghaladta a százat.) A szénkénegezés lassúi elterjedésének okai között az első helyen az állt, hogy a védekezési módok közül ekkorra az amerikai alanyokból készült oltványok telepítése vált a leginkább elterjedtté. Ez hosszú távon helyes megoldás is volt, erőltetése viszont a kellő tapasztalatok hiányában további problémákat okozott. Miután ekkor még nemcsak a gazdák, hanem a legjobban képzett szakemberek sem tudták pontosan, hogy melyik 2X1 Jelentés, 1892. 470. p., Jelentés, 1893. 83-84. p. 282 Jelentés, 1891-1893. 13. p. 281 Érdiószegen, Ménesen és Tarcalon az állani, Budafokon, Beregszászon, Egerben, Gödöllőn, Keszthelyen, Kaposvárott, Mcdgyesen, valamint Ncszmélyen, Pápán, Pécsett, Szekszárdon, Sopronban, Tatán, Tapolczán, Vácott és Veszprémben pedig a város, illetve a megyei gazdasági egyesületek kezelésében működtek a szénkénegraktárak. Jelentés, 1892. 171. p. 284 Jelentés, 1892. 470. p.