Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
vezet hatékonyságát. A legfőbb problémát pedig éppen a vészlepctt területek hatékony zárlat alá vétele okozta. Látszólag ugyan minden érintett egyetértett a szigoréi zárlat elrendelésének szükségességével, a gyakorlatban azonban a szőlőbirtokosok anyagi érdekeiktől sarkallva, vagy hitetlenségből és nemtörődömségből, folyamatosan megsértették az előírásokat. Szabó Lajosnak, a Tarcali Vincellérképezde igazgatójának 1882-cs feljegyzéséből tudjuk, hogy Tokaj-hegyalján is ez volt a helyzet. „(...) a községi elöljárók, de különösen a köznép nem ismervén a phylloxérát, s annak pusztítását, nem hiszi, hogy a phylloxéra képes volna a szőlőket tönkre tenni, s azt állítják, hogy az egészet csak az urak találták ki. így nem tévén meggyőződve a fenyegető veszélyről, a községi szemlék is csak felületesen, minden meggondolás tiélkül hajtatnak végre, csakis a felsőbb rendeletnek s erőszakos pressionak engedvén." 1 '' 1 így fordulhatott elő, hogy pl. Versecen fegyveres katonáknak kellett őrködniük a fertőzött szőlőültetvények felett, ami kétségtelenül a legtökéletesebb, bár igen radikális megoldása volt a kialakult helyzetnek. Ezt felismerve a szentendrei birtokosok is hasonló igénnyel fordultak a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumhoz, amely azonban nem engedélyezte a honvédség ilyen feladatokra való igénybevételét. További problémát jelentett a filoxéra elleni védekezés jogi rendezetlensége. Előfordult, hogy a filoxérabiztos szakvéleménye alapján kiirtott ültetvény tulajdonosa kártérítési igénnyel fordult a földművelési minisztériumhoz, megkérdőjelezve az intézkedés szükségességét. 162 Emiatt az Országos Phylloxéra Bizottság 1881. augusztus 23-án tartott ülésén határozat született arról, hogy csak a negyed holdnál kisebb területeken folytatható tovább az irtással történő védekezés. Az ennél nagyobb ültetvényekben a szénkénegezést kell alkalmazni, de minden esetben kizárólag csak a tulajdonos írásbeli hozzájárulása után. A fentiek szerint megszervezett védekezéssel 1880-ban és 1881-ben az addig felfedezett vészlcpett területekből tizenhetet irtással felszámoltak, a többi helyen pedig a kártevőnek szénkéneggel való gyérítését alkalmazták. így mentesítették a filoxérától többek között Pozsony, Mcszcsgyörök, Tállya, Beregszász, Marosvásárhely ültetvényeit, és próbáltak időt nyerni a védekezés további megszervezéséhez, valamint az amerikai fajokkal folytatott kísérletek végrehajtásához. 163 A filoxéra robbanásszerű terjedése az 1880-as években A filoxéra elleni védekezés, bár megszervezése még számtalan problémát vetett fel, egyre hatékonyabbá és országos szinten is egységesebbé vált. 1880-ban Magyarország és Erdély területén még a Keleti Károly által regisztrált 335 873 hektár szőlőültetvény volt, a kiirtott területek aránya pedig nem érte el a teljes ültetvénynagyság egy százalékát sem. Mint láthattuk, az ekkor végrehajtott első országos felméréskor 38 helységben találták meg a kártevőt, amelybe az 1875 és 1880 között felfedezett hét filoxéragóc is beletartozott. Ettől az időponttól kezdve azonban ugrásszerűen kezdett cl növekedni mind a fertőzött települések száma, mind a vészlepett területek nagysága. A zárlat alá helyezett települések száma 1881-ben 53-ra, 1882-ben 82-re növekedett, 1883-ban pedig hirtelen 130-ra ugrott, ami közel 6800 hektár szőlőterület fertőzöttségét jelentette. A rákövetkező esztendőben a filoxéralepctt települések száma csaknem a duplájára, 246-ra 161 Balassa, 1991. 335. p. 162 MOL F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 180. csomó (1879.): Michael Ferenc és Rózsa Pál pancsovai lakos szőlőjének kiirtása után kért kártérítési ügye. 163 MOL F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 211. csomó (1881.): Az Országos Phylloxéra Bizottság folyó évi üléseinek jegyzőkönyvei.
