Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
emelkedett, s a pusztulásnak indult terület nagysága megközelítette az 5800 hektárt. 1885-ben újabb 146 helységben állapították meg a fertőzést, tehát összesen 396 községbe fészkelte be magát a kártevő, s a pusztuló ültetvények területe ismét megkétszereződött. Az 1886-os évben 186 újabb inficiált területet találtak, azaz összesen 582 helység volt már filoxérával fertőzött. Az 1887. évben a vészlepett községek száma 810-re nőtt, ami 30%-os növekedést jelentett. A vészlcpett területek nagysága ekkor már meghaladta az 58 000 hektárt, melyből mintegy 32 000 hektár már teljesen elpusztult vagy a tulajdonosok kivágták. Ekkortól már remény sem volt a pusztulás megállítására. Az 1888. esztendőben még séilyosabbá vált a helyzet. A filoxérával fertőzött községek száma ekkor 452-vel, azaz 55%-kal nőtt, erre az évre tehát összesen 1173 község szőlőit lepte el a veszedelem. 1889ben újabb 317 községet kellett zárlat alá venni, 1890-ben pedig rekordot ért el az újonnan felfedezett filoxéragócok száma, ugyanis újabb 496 községben állapították meg a kártevő jelenlétét, így tehát 1890 végére a fertőzött települések száma összesen 2061 volt, a vészlepett terület nagysága pedig az év végérc elérte az összes szőlőterület egyharmadát. Mindez ráadásul elsődlegesen a nagy összefüggő szőlőterületekkel rendelkező történelmi borvidékeink fertőzöttségét jelentette, ugyanis talajaik többségének kötött volta és az egymásba érő szőlőültetvények clszigctclhctetlenségc miatt itt tudott a leggyorsabban terjedni a kártevő. A szőlőültetvények pusztulása munkanélküliséghez, elszegényedéshez, százezrek tönkremeneteléhez, a városokba vándorláshoz, kivándorláshoz vezetett. A csökkenő termésmennyiség miatt fellendült a borhamisítás és a borimport. Mint látni fogjuk, szinte átláthatatlanul sok gazdasági, politikai, társadalmi következménnyel járt c parányi rovar pusztítása. Az Országos Phylloxéra Bizottság újabb intézkedései, és az Î883. évi bortörvény Amint az egyre súlyosbodó válság kiteljesedését előrevetítettük, láthattuk, hogy a filoxéra az 1880-as évek végére szinte egész Magyarországot ellepte. Az évtized elején azonban még nem volt ennyire súlyos a helyzet. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a védekezés ezekben az években abbamaradt volna. A helyi és megyei szakemberek segítségével, a minisztérium központi irányításával országosan is összehangolttá vált védekező munkákat a szőlősgazdák a kártevő terjedése okozta súlyos problémák közepette is tovább folytatták. Az Országos Phylloxéra Bizottság 1881. szeptember 14-én tartott ülésén újabb vészlepett területek kiirtásáról, illetve szénkénegezéséről döntöttek. A Szentendrén, Szent György-hegyen, Zomborban, Kenésén, Hajmáskéren, Vilonyán, Kis-Kcszin és Kassán kis területen, foltokban megjelent kártevő terjedését irtással és zárlattal próbálták megakadályozni. 164 Sólyon (a Balaton-felvidékhez legközelebb eső fertőzött dunántúli részen), ahol már nagy területeket lepett cl a kártevő, szénkéncgezésscl védekeztek. A munkálatoknak csak a tél beállta vetett véget, de a tavasz beköszöntével azonnal folytatták a gyérítést. A szénkénegezett ültetvényeket megfelelő mennyiségű szerves trágya hiányában ásványi anyagokkal próbálták meg felerősíteni. Ebben az időszakban a fő problémát a kellő mennyiségű szénkéncg hiánya okozta. Zalatnán ugyan időközben megkezdték egy állami szénkéneggyár felállítását, de miután v ' 4 MOL F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 241. csomó (1882.): Filoxcrazárlat elrendelése Szentendrén.
