Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
sag is létrejött, mint pl. a Muraközy testvérek 116 hektáros szikrai, Kláber Mór több mint 400 hektáros lajosmizsei vagy Ormódy Béla 120 hektáros szegedi pincészete. 144 A legjelentősebb magánültetvény Kecskemét mellett jött létre, ahol Weber Ede svájci származáséi vállalkozó által - túlnyomórészt svájci tőkével - létrehozott részvénytársaság 1200 hektár ültetvény létesítését tűzte ki célul. 145 (Wéber 1871-ben érkezett Magyarországra a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium meghívására, és a balatonfürcdi árvaház igazgatója lett. 1875-től a Budai Tanítóképzőben németet tanított, majd 1883-ban Kerepesen 70 hektáron szőlőültetvényt létesített, és néhány év alatt országos hírű szőlőtermesztővé vált.) Wébert, akinek jelentős nagyságéi pénztőkét sikerült öszszeszednie Svájcban, több nagy tekintélyű személyiség - Eötvös Károly, a függetlenségi párt egyik legbefolyásosabb vezetője, Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos és Kerkápoly Károly korábbi pénzügyminiszter - is támogatta, így viszonylag hamar meg tudott egyezni a kecskeméti városvezetéssel 1200 hektár közlcgelő megvásárlásáról. A teljes terület vételára 200 000 forint volt, azaz hektáronként 167 forint, ami akkor igen kedvező árnak számított. A szerződés szerint: „A szerződő/elek közös feladata egyrészről a filoxéra által elpusztított szőlővidékek elszegényedett munkásosztályát megmenteni és a kiköltözéstől visszatartani, másrészről a homokos területeknek szőlővel való okszerű beültetése által az ország szőlő- és bortermelését egészséges alapon újra biztosítani." vu ' Ennek a célnak az elérése érdekében a vételár kifizitésére a földművelésügyi minisztérium garanciát vállalt. Wéber terve az volt, hogy a területet (amelyet a befektetőkre utalva Helvétiának nevezett el) 200 db, egyenként 4,6 hektár nagyságú területre osztja fel, amelyekre telepeseket szervez. Szívós munkával százötven tönkrement dunántúli - elsősorban Balaton-felvidéki - kisbirtokost győzött meg arról, hogy az Amerikába vándorlás helyett az alföldi homokon kezdjen új életet. 147 Minden területre kis házat épített, s a betelepítéshez szükséges anyagokat biztosította. A szerződés szerint a telepeseknek évi fizetés fejében minden munkát el kellett végezniük, s ezért harminc év után reájuk szállt az általuk megművelt terület és a rajta lévő ház tulajdonjoga. A nagyszabásti terv csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A telepesekkel szemben támasztott követelmények igen súlyosak voltak, az infrastruktúrát viszont alacsony színvonalon hozták létre. A telepesek éves fizetését nagyon alacsonyra szabták, így az ültetvény gondozása mellett más munka vállalására is kényszerültek. Telepítéskor csak a részvénytársaság közvetlen kezelésében lévő területeken alkalmaztak gépi vagy állati munkaerőt, a telepesek kézzel készítették elő a talajt ültetvényeiknek. Ezenkívül 144 A Kláber pincészet Helvetia mellett a legnagyobb szőlészeti magánvállalkozás volt ebben az időszakban. A gazdaságot 1989-ban alapította Kláber Mór soproni borkereskedő a Kecskeméttől megvett 420 hektár nagyságú területen, a város lajosmizsei határában. A soproni cég - amelynek Mórott és Tokaj-Hegyalján is voltak ültetvényei - választása azért esett Kecskemétre, mert homoki területei viszonylag közel estek a fővároshoz. A kecskeméti vállalkozás Rácz Sándor m. kir. szőlészeti és borászati főfelügyelő irányításával, Szentbe János intéző vezetésével kezdte el tevékenységét, s a századfordulón már közel 60 hektár nagyságú területen gazdálkodott. A teljes területet 1914-re ültették be, s a hatalmas mennyiségű szőlő feldolgozására egy új présház is épült napi 800-1000 mázsa feldolgozókapacitással. Bende, 1920. 161-162. p. 145 A társaság legnagyobb részvényesei Looser András, Looser Ulrich, Kaufmann Alfréd, Steiger János, Stucki János, Rufenacht Emil, Thormann Moser, Stahel János, Tradsch Keresztély, Kuratli Emil és Weber Aladár voltak. Bende, 1920. 210. p. I4 " Bende, 1920. 209. p. 147 A telepre végül kevesebben költöztek. Az 1892-ben lezajlott összeíráskor LIelvétia lakossága 101 családból és 4 nőtlen telepesből állott. Közülük 418 Zala megyei, 83 pedig Veszprém megyei származású, nemzetiségét tekintve 88 magyar és 17 német ajkú volt. Bende, 1920. 210. p.
