Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
az olcsó, de gyenge minőségű szőlővesszők vásárlása, valamint a trágyázás elhanyagolása miatt az 1894-ben kétéves első telepítések 80%-a kipusztult. 148 A hibákból tanulva újra megkísérelték a telepítést, s ez meg is hozta a várva várt eredményt. 1896-ra a második telepítés közel 95%-a megeredt. A telepítés első kudarcai mellett azonban egyéb problémákkal is szembe kellett nézniük Helvetia vezetőinek. A gyenge minőségben kiépített infrastruktúra (vályogházak, kevés kút stb.) megbosszulta magát, és folyamatos karbantartást, illetve felújítást igényelt. A telepesekkel kapcsolatban is sok probléma adódott. A harminc évre szóló „feudális ízű" szerződés hosszú távon nem bizonyult fenntarthatónak. A telepesek egy része folyamatosan panasszal élt a városi ellenőrző bizottságnál, de a szakemberek egy része is bírálta a hclvétiai viszonyokat. A svájci befektetők sem voltak elégedettek, s míg a magyar parlamentben Wébcrt a közpénzekkel való kísérletezéssel és a telepesek kizsákmányolásával vádolták - egyik fő támogatója, Miklós Gyula egyenesen rabszolgaságnak nevezte az általa létrehozott rendszert -, addig a társaság részvényesei befektetett tőkéjük elherdálásával gyanúsították meg. Helvetia első intézője Édes Imre, a bihardiószegi vinccllérképző tanára volt, akinek 1893-as távozása után Bíró Géza, a szintén elismert szőlészszakember - a Borsod megyei gazdasági egyesület titkára - igazgatta a telepet 1902-ig. A pénzügyi nehézségeken azonban egyikük sem tudott úrrá lenni, s a vételár törlesztésének elmaradása miatt a telep vezetése többször perbe keveredett Kecskemét városával. A helyzetet végül úgy oldották meg, hogy miután a kétszáz telepesbirtoknak csak mintegy a felét sikerült létrehozni 1899-ig, a fel nem használt földterületet (közel 300 hektárt) eladták, és annak árából fedezték a tartozást. A telepesekkel való viszonyt pedig a telepesparcellák egyszeri - igen súlyos feltételekhez kötött - megváltásával rendezték 1903-ban. A századfordulón Helvetia már szépen fejlődött, amiben nagy szerepe volt az 1895-ben - Weber Ede kitartó törekvéseinek köszönhetően - átadott Kecskemét-Fülöpszállás vasútvonalnak. Új telepesek is érkeztek, a telep vezetése pedig 1905-ben az értékesítés megkönnyítésére a vasútállomástól nem messze, a miramári kastély mintájára egy közel 12 000 hektoliteres, modern pincészetet hozott létre. Az 1900-as évtized második felében azonban Wéber különböző üzleti vállalkozásai csődbe jutottak, így 1912-ben kénytelen volt 320 000 forintért az Országos Földhitelintézetnek eladni a hclvétiai részvénytársaság teljes területét. A bank Szőlőtermelő és Értékesítő Rt. néven folytatta a vállalkozást. (Az első világháborii után a Magyar-Olasz Bank Rt. a területet megnövelte, a gazdaságot modernizálta, s virágzó tőkés vállalkozást hozott létre.) Wéber ezután kerepesi birtokára vonult vissza, s ott halt meg elszegényedve 1935-ben. Ha vállalkozása nem is sikerült teljes mértékben, azt az érdemet nem lehet tőle elvitatni, hogy ő volt az első, aki tőkés nagyvállalkozást akart létrehozni a homoki szőlőkultúra felvirágoztatására, s munkássága úttörő szerepe mellett az alapokat sikerült is leraknia. 149 A tudományos kutatóintézetek eredményei és az első kísérletek tapasztalatai lassan meggyőzték a magyar szőlőbirtokosságot arról, hogy az alföldi szőlőtelepítés jó befektetés. Az 1890-es években már egymás után jöttek létre a 30-60 hektáros magánültetvények, amelyekhez két-három ezer hektoliter befogadóképességű modern fclszcrcltségű présházakat és pincéket építettek. Az addig értéktelen homoki területek ára az öt-tízszercsérc nőtt. Ekkor létesültek többek között az izsáki, a nagykátai, a dunaharaszti, a 148 Az első telepítéskor a vesszőket - elsősorban Kadarkát és Kövidinkát - Tapolcáról vásárolták. Az újratelepítéskor Rizlinget, Ezerjót és Kadarkát ültettek. m Pintér, 1975-1977. (b) 152-170. p.
