Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

került elfojtani a vész terjedését. Az irtást és a szénkéncgezést a Pozsonyi Szőlőművesek Egyesülete saját költségén végezte, a szakmai munkát a pozsonyi kir. szőlészeti és kertészeti iskola vezetője és helyettese, Engclbrecht Károly és Kosinszky Viktor felügyelte. A kártevő legközelebb 1886-ban jelent meg a borvidéken, ekkor azonban már néhány szőlősgazda amerikai alanyokkal is kísérletezett, az egyesületnek pedig már kísérleti oltótelepe is volt. A szőlőbirtokosok önszerveződése tehát igen fontos szerepet játszhatott volna a kártevő elleni védekezésben. Sajnos, a pozsonyi példa - elsősorban anyagi lehetőségek hiányában - korántsem mondható általánosnak. A fertőzött területek felmérése és a második nemzetközi filoxéraegyezmény Az ellenálló fajok beszerzése mellett a másik fő feladat a kártevő elterjedtségének pontos feltérképezése volt. Ehhez azonban a minisztérium szakembergárdája létszámban kevésnek bizonyult, ezért a közoktatási tárca segítségével 1880 júliusában országszerte filoxéra-tanfolyamokat és szőlőbejárásokat tartottak a középiskolák természetrajz tanárai és önként jelentkező gazdák számára. Ilyen volt pl. az Erdiószegi Vincellérképezde diákjai és más érdeklődők számára Engclbrecht Károly, az iskola tanára által szervezett peéri tanulmányút.

1

" Az elméleti képzés mellé a jelöltek tehát gyakorlati tapasztalatokat is szereztek, s így augusztus elsejétől mintegy hatvan jól felkészített minisztériumi megbízott kezdte meg Magyarország szőlőültetvényeinek átvizsgálását.

112 A vizsgálatok, melyek során a teljes szőlőterület mintegy 70%-kát mérték fel, szeptember 15-én fejeződtek bc, és a következő eredménnyel zárultak. A Dunáninneni kerületben Bátor-Kcszi, Bogdány, Gomba, Kis-Keszi, Pozsony, Tahitótfalu, Titel, a Dunántúli kerületben Adony, Kenése, Leányfalu, Meszcsgyörök, Sóly, Szentendre, Székesfehérvár, a Tiszáninneni kerületben Barcza, Kassa, Kenderes, Szendrő, Tállya, a Tiszántúli kerületben Arad, Beregszász, Francfcld, Fehértemplom, valamint Hódmezővásárhely, Nagykároly, Pancsova, Paulis, Ritisova, Szatmárnémeti, Versée, a Királyhágón túli kerületben Peér, Pele, Pcle-Szarvad, Szántó és Zilah szőlőit találták fertőzöttnek, azaz összesen 36 helyen találták meg a kártevőt."

3 A már filoxéralcpctt területeken - ott, ahol a területnagyság megengedte - ekkor már sok helyen irtás és szénkéneggel való fertőtlenítés folyt, ugyanakkor az elrendelt zárlat kellő adminisztratív személyzet hiányában nem működött elég hatékonyan. Ezenfelül az emberi felelőtlenség is elősegítette a kártevő terjedésének további gyorsulását. Előfordult ugyanis olyan eset (1881-ben Aradon), hogy a filoxéravcszélyt semmibe vevő kisbirtokos subája alatt lopta ki az éppen elégetésre váró szőlőtőről lemetszett venyigét, s azt elültette saját rétháti szőlőjében. Felelőtlensége következtében 1883-ban már a rétháti szőlők is vészlepettek voltak, és 1890-re az egész Méncs-magyarádi ültetvényterület - amelyhez Réthát is tartozott - kipusztult. Sajnos, feltehetően nem ez volt az egyetlen ilyen eset az országban.

114 "' Engclbrecht Károly beszámolója az erdiószegi vincellérképezde tanulóinak tanulmányi kirándulásáról. In: Gyakorlati Mezőgazda 1880. augusztus 10. 194-195. p. Bővebben lásd a 3. mellékletet. 112 Munkájukhoz kiváló segítséget nyújtott Szaniszló Albertnek a kolozsmonostori gazdasági tanintézet tanárának az év elején megjelent rövid tanulmánya. Szaniszló, 1880. 113 Jelentés, 1872-1880. 67. p. 1,4 Ducker, 1909. 47. p.