Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
A vész átterjedése Tokaj-Hegyaljára, az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás megszervezése A kártevő azonban minden erőfeszítés ellenére tovább terjedt. 1880. május elején Müller Ottó, aki a szatmárnémeti fertőzött szőlők irtását irányította, újabb vészlcpett területeket fedezett fel Szendrő határában, ahol a mintegy 150-160 hektár szőlőterületből 30-35 hektár (Csáky gróf ültetvénye) volt fertőzött. Bár az agrártörténeti szakirodalomban korábbi és későbbi évszámokkal (1872, 1875, 1885) is találkozhatunk, a minisztérium adatai alapján ezt az időpontot kell a kártevő Tokaj-hegyaljai megjelenésének dátumaként elfogadnunk. 104 A hír hallatán az Országos Phylloxéra Bizottság határozatot hozott az ország összes szőlőinek átvizsgálásáról, s tagjai június 12-én a helyszínre utaztak. Itt azonban a szendrői és a tokaji szőlőbirtokosok képviselőivel tartott közös tanácskozáson a védekezés módozataira tett javaslataik a gazdák teljes ellenállásába ütköztek. A szendrői gazdák képviselői kijelentették, hogy a szőlődézsma váltság olyan súlyos terheket ró rájuk, amely mellett a védekezés költségeit, valamint az ellenálló fajokkal való betelepítés terheit vállalni nem tudják. Tájékoztatták a bizottságot, hogy a talaj sziklás volta miatt nem alkalmas a szénkénegezésre - a Cserháti Sándor és Miklós Gyula által Szendrő határában az év nyarán végzett kísérletek ezt egyértelműen bizonyították -, a zárlatot pedig a rendelkezésükre álló eszközökkel fenntartani nem képesek. A szőlőterületnek csak mintegy huszadrésze volt alkalmas a szőlőn kívül más kultúrnövény termesztésérc, emiatt a vész a szőlőtermelők teljes tönkremenetelével fenyegetett. A szendrői gazdák ezért az állam hathatós beavatkozását kérték. Hasonlóképpen nyilatkoztak a hegyaljai gazdák képviselői is, kifejtve, hogy a védekezés és az újratelepítés költségeit Tokaj-Hegyalján is csak egy igen szűk, vagyonosabb réteg bírja előteremteni. Ezenfelül a védekezés megkezdéséhez szükségesnek tartották a tarcali vinccllérképezdéhcz csatolva egy amerikai fajokból álló alanytelep felállítását is. Az országos bizottság, tekintettel arra, hogy a szőlőterületek megmentését a szénkénegezés hatástalansága miatt reménytelennek ítélte, szintén az amerikai szőlőfajok telepítésének mielőbbi megkezdése mellett foglalt állást. 10 " 1 Az év során a helyzet tehát tovább romlott. Annál is inkább, mert mialatt az Országos Phylloxéra Bizottság tagjai Tokaj-Hegyalján a fertőzött területeket tanulmányozták, újabb filoxéralcpett ültetvényeket fedeztek fel, ezúttal Verscccn, Székesfehérvárott, Pozsonyban és Tahitótfalun, ez utóbbi településen rögtön 105-106 hektár területen. Ugyanakkor az Országos Phylloxéra Bizottság három tagja, Herman Ottó, Wartha Vince és Thán Károly, még májusban beadta lemondását. 106 Döntésük hátterét - amely egyben a filoxéravésszel kapcsolatos szervezeti-személyi-hatásköri problémákat is jól jellemezte - a földmívclés- ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez írott nyílt levelükben így indokolták: „A mióta a filoxéravész hazánkban is felköltötte a közfigyelmet, (...) részt vettünk minden bizottsági tanácskozttiányban, a melyre hivattunk s ott nyíltan meggyőződésünk szerint kifejtettük nézeteinketjavaslatainkat (...) évekkel ezelőtt minden tőlünk kitelhető módon egy rendszeresen működő, szakemberekből összealkotott állandó bizottság szervezését sürgettük hangsúlyozván annak irodalommal és anyagi eszközökkel való megfelelő fölszerelését. (...) Sürgetésünk - fájdalom - sem azelőtt, sem most kellő sikerhez nem vezetett. (-)A filloxéraügyben a tárgyalások 1875-ben kezdődtek s (...) a magas kormány jónak látta csupáncsak ad hoc bizottságot működtetni, mely inkább csak academice tárgyalta az ügyet s tényleg elejtett minden gyakorlatijavaslatot. (...) a külfölddel való összeköttetés létesítve nincsen, a kísérleti állomás ügye M Jelentés, 1872-1880. 59. p. 15 Jelentés, 1872-1880. 61. p. "'Jelentés, 1872-1880. 60. p.
