Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
ni kell. 86 A kongresszus résztvevői végül drámai hangú felhívásban figyelmeztették az európai kormányokat a filoxéra okozta pusztulás következményeire, melynek velejárója mint megállapították: „Nyomor és romlás mindenütt, bizonyos vidékeken kivándorlás és demoralisation, némely országban a szeszes italok vészes butító terjedése s ezek által az emberi faj degeneratiója." 87 Drámai felhívásuk megalapozott volt. E vészjósló, komor vízió - alig egy évtized múlva - sajnos Magyarországon is valósággá vált. A kongresszuson hozott határozatok megvitatására 1877. október 27-én ismét értekezletet tartottak a magyar mezőgazdasági minisztériumban, ahol a szakértők a svájci tapasztalatok alapján egy Országos Phylloxéra Bizottság megalakítása mellett megyei bizottságok felállítását, valamint egy pancsovai mcgfigyclőállomás létrehozását is javasolták. (A mcgfigyclőállomás vezetésével An nay József tanárt bízták meg, aki 1877 őszén Pancsovára utazott, és megkezdte a kártevő biológiai tulajdonságainak és terjedésének a megfigyelését, valamint a zárlat megfelelő betartásának ellenőrzését. Munkája azonban pénzügyi nehézségek miatt 1878 tavaszán abbamaradt.) Emellett a szőlőtermékek pancsovai forgalmazásának szigorú korlátozását és ennek gyakorlati ellenőrzését, a filoxérát bemutató összefoglak) tudományos leírás megjelentetését és széles körben való terjesztését, valamint az amerikai fajokkal való kísérletek megkezdését javasolták az agrárvezetésnek, amely a javaslatokat el is fogadta. 88 A határozatok nyomán a filoxéra elleni védekezésről folyó viták átmenetileg lecsendesedtek. A szőlősgazdák és a szakemberek figyelme újra Svájc felé fordult, ugyanis a lausanne-i kongresszuson született megállapodások továbbtárgyalására 1878 szeptemberében Bernben iljabb nemzetközi értekezletet tartottak. A cél az volt, hogy a különböző érdekek egyeztetése után minden részt vevő állam azonos alapelvekre épülő filoxératörvényt alkosson. Hosszas viták után végül is megszületett az első nemzetközi filoxéraegyezmény, melyben a szerződő államok vállalták a fertőzött területek felmérését, a szőlővessző-forgalom szigorú szabályozását, a különböző növényiskolák kereskedelmének ellenőrzését, valamint a filoxérával kapcsolatos információk (terjedés, kutatási eredmények stb.) kölcsönös és rendszeres cseréjét. 89 A fertőzés terjedésének lassítására pedig ismét ajánlották az irtást, a vízzel való elárasztást, a szőlőtő gyökerének homokkal való borítását, valamint ellenálló amerikai fajok telepítését. (A szénkénegezés körül ez idő tájt újra heves viták folytak, ezért ezt a módszert hivatalosan ekkor nem javasolták.) Emellett felmerült egy Nemzetközi Állandó Phylloxéra Bizottság felállításának gondolata is, ezt azonban azzal az indoklással, hogy sérti a nemzeti szuverenitást, végül is elvetették. A megállapodást Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia, Franciaország, 86 MOL F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 154. csomó (1877): Emich Gusztáv miniszteri delegált jelentése a nemzetközi filoxérakongresszusról. Nyomtatásban: Emich, 1877. * 7 F. É. 1877. augusztus 20. 284. p. 88 Az ülésen Kcnessey Kálmán, Gervay Mihály főpostaigazgató, Andreánszky István pénzügyminiszteri titkár, Ribáry József a belügyminisztérium, Csörgő Gyula a pénzügyminisztérium képviselője, Margó Tivadar egyetemi tanár, Fridvalszky János múzeumigazgató, Morócz István, az OMGE titoknoka, Jurányi Lajos egyetemi tanár, Kriesch János, Klein Gyula, Wartha Vince műegyetemi tanárok, Paszlavszky József reáliskolai tanár, Herman Ottó múzeumi segédőr, Emich Gusztáv, Molnár István miniszteri delegáltak, Máday Izidor miniszteri titkár, Grubiczky Géza miniszteri fogalmazó, Deininger Imre, a magyaróvári akadémia tanára és Pscherer Miklós jegyző vettek részt. Jelentés, 1872-1880. 29-31. p. m Az eredeti svájci javaslat elsősorban a francia külkereskedelmi érdekeket sértette, de a német és az osztrák-magyar küldöttség is ellene szavazott. A javaslatot az olaszok, a portugálok és a spanyolok viszont támogatták. Már-már úgy látszott, hogy nem sikerül megegyezésre jutni, amikor a házigazdák végül is elfogadták a francia módosító javaslatokat, így megszülethetett az egyezség. Jelentés, 1872-1880. 32. p.
