Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

Portugália, Olaszország, Svájc, Spanyolország írták alá. A szinten meghívott, de még fertőzés mentes Görögország, Románia, Szerbia és Törökország a balkánon folyó háború miatt nem vett részt a tanácskozáson.

90 A kártevő továbbterjedése és megjelenése a Balaton-felvidéken A berni tanácskozáson vállalt kötelezettségek magyarországi törvénybe iktatásához - az ekkor már Kemény Gábor vezetése alatt álló - minisztériumnak törvényjavaslat-módosítást kellett a képviselőházhoz benyújtania. Ennek kidolgozása azonban rendkívül lassan, vontatottan haladt, s közben az 1879-cs esztendő újabb fordulatot hozott a filoxéra magyarországi terjedésében. Az év szeptemberében ugyanis egy gyanús szőlőtőt küldtek be Magyaróvárra a Szilágy megyei Peérről, Scrly Ödön szőlőjéből, amelyről kiderült, hogy fertőzött. Eliábavalónak bizonyult tehát az 1879 tavaszán - a lausanne-i konferencia szellemében - meghozott intézkedés, amely szerint a szőlőfürt kivételével minden külföldi szőlészeti termék behozatalát megtiltották Magyarországra.

91 „A nevezett terület már távolról elég szomorú képet nyújt, kisebb nagyobb kerek foltok, s e foltok némely helyeni egybe olvadása, a szőlőtők feltűnő elcsnevészesedése, végre a levelek elsárgulása, a legrémesebb alakját mutatja egy annak előtte szépen és jól díszlő szőllő elpusztulásának." - számolt bc Engclbrccht Károly, a magyaróvári akadémia tanára az újabb fertőzési góc megjelenéséről a Gyakorlati Mezőgazda hasábjain.

92 A minisztérium utasítására Cserháti Sándor azonnal a helyszínre sictett, ahol megállapította, hogy 16 hektár szerte a város határában vészlcpett. (Ugyanakkor a pancsovai fertőzés is továbbterjedt, és nagysága ekkorra meghaladta a 400 hektárt.) Mint kiderült, a filoxérás vesszők Mathiász János kassai szőlővessző-kereskcdőtől származtak, akinek ültetvénye az időközben elrendelt vizsgálat során szintén fertőzöttnek bizonyult. A minisztérium intézkedései alapján az újabb filoxérás területeket zárlat alá vették, és listát készítettek Mathiász János vásárlóiról.

93 Október 7-ére pedig ismét értekezletet hívtak össze, ahol határozatot hoztak nemcsak a gyökeres, hanem immár a sima szőlővcssző-forgalom megtiltásáról, illetve engedélyhez kötéséről, valamint a zárlat alá helyezett vidékekről való mindennemű növényforgalom megtiltásáról. Ezenkívül összeírták a szőlővessző-kcrcskcdésekct az ország egész területén, és általános felülvizsgálatot rendeltek el, amelynek végrehajtásáig készleteiket zárlat alá helyezték.

94 Mindeközben november 9-én újabb fertőzött területeket találtak a Meszes-györöki szőlőkben, nem messze Keszthelytől. A hír hallatán a Zala megyei közgyűlés rögtön elrendelte a zárlatot, és értekezletet hívott össze. A vész megjelenése a Balaton-felvidéken már olyan komoly fenyegetést jelentett, hogy a filoxéra tárgyában tett első parlamenti interpellációt vonta maga után.

95 90 MOL F. I. K. Min. Általános Iratok K-168-a-5. tétel 180. csomó (1879.): A berni filoxéra kongresszus javaslatai a vész elleni intézkedésekre. Nyomtatásban: Jelentés, 1872-1880. 33-34. p. '"Jelentés, 1872-1880. 35. p. "

2 Gy. M. 1880. augusztus 10. 186. p. 93 Mathiász fertőzött szőlőültetvényét kiirtották. A neves szőlész ezután Kassáról Kecskemét mellé költözött, és Katona Zsigmond, a híres kecskeméti szőlőnemesítő ültetvénye mellett vásárolt birtokot. Jelentés, 1872-1880. 38-39. p. '

M Az ülésen, az előző tárgyalásokon részt vett szakemberek mellett, újabb szakértők, Kcrntler Ferenc országgyűlési képviselő, Wagner Jenő műegyetemi tanár, Kvassay Jenő kultúrmérnök és Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos is részt vettek. Jelentés, 1872-1880. 36-39. p. 95 Molnár Aladár a térség parlamenti képviselője interpellált a földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez. A kártevő Balaton-felvidéki megjelenése azért volt különösen riasztó, mert itt a lakosság kétharmadának egyedüli megélhetését jelentette a szőlőtermesztés. Jelentés, 1872-1880. 43. p.