Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

A hírek hallatán a szőlősgazdák mind gyakrabban fordultak a minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy gyanúsnak talált szőlőiket a minisztériumi szakértők vizsgálják meg, ugyanakkor helyi szinten is megkezdték az ültetvények átvizsgálását. A filoxéra fertőzés felismerése azonban nem volt egyszerű feladat. „A szőlőtőn mely ily/ormán megtámadtatott, rendesen csak a második év őszén a levelek előbb sárgulnak meg, mint az egészséges tőkön és csak a harmadik év tavaszán hajt ki nyomorék módon. Rendesen csak ekkor veszi észre a szőlős gazda a veszélyt, tehát akkor, midőn az ádáz rovar a beteg szőlőtőt, melynek nedve már nem ízlik, elhagyta. A szőlős gazda megnyugszik, és azt hiszi, hogy a tő a fagy miatt hajtott ki oly silányati." 3:> Talán emiatt is történt, hogy az első kártevőt nem a szőlők bejárásakor fedezték fel.

36 A filoxéra első magyarországi példányát Gergcr Ede temesvári távírdahivatalnok és amatőr rovarász, a Délmagyarországi Természettudományi Társulat tagja találta meg - és azonosította - egy szőlővessző-küldemény kiszakadt csomagolásán, melynek feladója Weifert Ignác pancsovai szőlőbirtokos volt. Gcrger értesítése nyomán jutott a minisztérium tudomására 1875 szeptemberében a pancsovai szőlők fertőzöttségének híre.

37 A bejelentés ellenőrzésével Simonyi Lajos földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Deininger Imrét, a magyaróvári Akadémia tanárát bízta meg, aki a helyszínre utazott, és a filoxéra jelenlétét a pancsovai szőlőkben minden kétséget kizárólag megállapította. Deininger azt is felmérte, hogy a fertőzött terület nagysága megközelíti a 40 hektárt.

38 (Ugyanekkor Ormós Zsigmond, Temes Vármegye főispánja is eljuttatott egy fertőzött tőkét a Magyar Természettudományi Társulathoz, ahol a vizsgálat során egyértelműen kimutatták a filoxéra jelenlétét.) Mint kiderült, a kártevő valóban Weifert Ignác sörháztulajdonos több mint száz fajtából álló - amerikai fajú tőkéket is tartalmazó - ültetvényében ütötte fel a fejét, melynek vesszőit Weifert még 1870 előtt főleg Rosenthal bécsi növénykereskcdőtől vásárolta.

39 Entz Ferenc, a budai vincellériskola vezetője azon kevesek közé tartozott, akik saját szemükkel látták a filoxéra franciaországi pusztításait. A pancsovai felfedezés után drámai hangú - szinte egy háború kitörését bejelentő - tudósításban számolt be a kártevő magyarországi megjelenéséről a Borászati Lapokban, s egyben a fertőzött góc azonnali kiirtása mellett foglalt állást. „A rémület, mely Magyarország szőlősgazdáit azóta izgatás alatt tartja, mióta Klosterneuburgban a szőlőtetű megjelent, fájdalom nem alaptalan többé. (...) A kísértet, mely szőlészeti egünk fölött már éveken át vészterhes felhő gyanánt borongott s bortermelőközönségünket feszült félelemben tartotta, -fájdalom! - Magyarország földjén is keserű valósággá vált. (...) Oly ellenséggel szemközt állván, mely egyéniségei parányiságánál fogva még a legélesebb szem észlelő képességét is kikerüli, de miriádnyi sokaságában oly ellenséges hatalmat képez, mely ernyedetlen támadásait még mintegy földalatti rejtélyes várnak védelme alatt intézi, s utóbb arra is képes, hogy szárnyas anyái ostromlóit váratlanul egyszerre hátulról vagy oldalt támadják meg, oly kísértetszerű s majdnem kimeríthetetlen segédforrású hatalommal, valóban nem csekély feladatul vállalat a kiirtási hareznak megkísértése. (...) A kormány megtett a legna35 F. É. 1784. december 7. 399. p. 36 Emiatt később komoly vita alakult ki a filoxérabizottság tagjai között. A bejárások során ugyanis számos mentességet bizonyító igazolást is kiadtak, ami különösen a vesszőkereskedelmet folytató birtokok esetében volt igencsak megkérdőjelezhető eljárás. Ennek legnagyobb visszhangot kiváltó példája Tahitótfaluban történt, ahol nem sokkal az igazolás kiadása után fedezték fel a kártevőt. 37 Miklós, 1888. 7. p. 1K F. E. 1875. szeptember 27. 353. p. A pancsovai szőlőterület ekkor kb. 1200 hektár volt. y) A korabeli tudósításokból az is kiderül, hogy 1870-ben már elhangzott a vészkiáltás: Hazánkban a Phylloxera! Ezzel a címmel jelent meg ugyanis a Borászati Füzetek 1870/VII. számában Stettner Ottó tollából egy rövid beszámoló, amely a kártevő pozsonyi megjelenését írta le. Bár állítólag a megvizsgált tőkéken valóban találtak egy (!) filoxérát, az esetnek nem lett folytatása. így a kártevő magyarországi felfedezésének időpontját a szakirodalom általános vélekedéséhez hasonlóan 1875-re datálhatjuk.