Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
gyobb óvatossággal mindent, a mi az adott körülttiények közt tőle kitelhetett, de az eredmények aligha mondhatók kielégítőnek. (...) mivel a szőlőtelep, melyben a szőlőtetű magát befészkelte, (...) a sereg biztos fészkévé válva, nemcsak a közvetlen szomszédság, hanem az egész országra nézve mód nélkül veszedelmessé válik, (kiirtásával) legalább a felelősségnek eleget teszünk, mely okvetlen reánk nehezülne, ha mindent el nem követnénk, mi, habár csak csekély valószínűséggel is, annak elhárítását kilátásba helyzi. m) Entz Ferenc megrendítő felhívása teljes mértékben megalapozott volt. A kártevő elleni védekezés hatékony megszervezése azonban még számtalan nehézségbe ütközött. A filoxéra elleni küzdelem kezdete A filoxéra magyarországi megjelenésének híre gyorsan elterjedt a szőlőbirtokosok körében, ezért az agrárvezetés 1875. október 2-ára szakértői tanácskozást hívott össze a belügyminisztérium, az igazságügyi minisztérium, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia, a vinccllérképezdék és az OMGE képviselőinek részvételével.' 11 Az ülésen a földművelési minisztérium képviselői hivatalosan is bejelentették a filoxéra magyarországi megjelenését, majd az osztrák filoxératörvény ismertetése után a szükséges intézkedések meghozatalához kértek tanácsot. Deininger Imre ismertette pancsovai vizsgálatainak eredményét, és megállapította, hogy a szőlőkbe a filoxéra szőlővesszőimport útján került be. A megbeszélés során a szakértők a védekezés eszközéül a dohánylével való öntözést - a nikotint hatásosan alkalmazták már az őszibarack lcvéltctveivcl szemben -, valamint a fertőzött ültetvény kiirtását és a talajnak szénkéneggcl való fertőtlenítését ajánlották. Javaslatot tettek mindennemű szőlővcssző-íorgalomnak az ország teljes területén történő megtiltásáról is, de ezt - mint túl radikális elképzelést - végül elvetették. I Iatározatot hoztak viszont a fertőzött terület zárlat alá vételéről, és ott minden szőlőtcrmény-forgalomnak a betiltásáról. Az értekezlet határozatait felhívásban közölték a pancsovai szőlőbirtokosokkal. „Miután a phylloxérának fellépése a Pancsova határában fekvő szőlőterületek mintegy 66 holdnyi részében minden kétséget kizárólag konstatálva lett, ezen baj továbbterjedésének meggátlása érdekében a legerélyesebb intézkedések szüksége forog fenn. (...) utasítom tfúszerint a város összes lakosságát minden hatáskörének alárendelt közegek útján a veszély nagyságára figyelmeztetvén oda hasson, hogy a szőlőtőkéknek semminemű része, sem sima, sem gyökeres vessző, sem szőlő-gyümölcs, és szőlőlevélbe csomagolt tárgyak a város határát el ne hagyják.'' 12 Ugyanezen rendelettel utasították a közlekedési vállalatokat, hogy a pancsovai vasútállomásról a felhívásban meghatározott küldeményeket ne továbbítsák. A további intézkedések meghatározása érdekében október 11-én összeülő minisztériumi értekezleten a fő kérdés az volt, hogy kiirtsák-e a fertőzött ültetvényeket. Emellett szólt, hogy máshol az országban még nem fedezték fel a kártevőt, valamint az, hogy a vészlepett terület viszonylag kicsi volt. Ez a megoldás ugyanakkor több súlyos problémát vetett fel. A kialakult helyzetre nem volt törvény, tehát az irtást rendeletileg kellett volna véghezvinni, a gazdák ellenállása esetén akár karhatalom segítségével is. Nem 40 B. L. 1875. október 10. 217-218. p., 1876. február 25. 37-3«. p. A filoxérán, a peronoszpórán és a lisztharmaton kívül Amerikából került Európába többek között a burgonyabogár, a vértetű, a borsózsizsik és a lisztbogár is. 41 Az ülésen az OMGE-t Korizmics László, az Igazságügyi Minisztériumot Bercelly Jenő, a Belügyminisztériumot Jekelfalussy Lajos, a magyaróvári Akadémiát Deininger Imre, az Erdiószegi Vincellérképezdét Gábor József, a E I. K. Minisztériumot Kenessey Kálmán és Máday Izidor képviselte. Jelentés, 1881. 8-10. p. 42 Jelentés, 1872-1880. 9. p.
