Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben
dasági kísérletügyi intézményrendszer része volt, melynek felállítását a tudománynak a termelésben betöltött egyre nagyobb szerepe indokolta. A mezőgazdaság kapitalista átalakulásával - mint láthattuk - a versenyképesség megteremtésének és megőrzésének mindinkább előfeltételévé vált a tudomány egyre szélesebb körben való alkalmazása. A kísérlctügyi intézményrendszer tulajdonképpen a mezőgazdaság állami támogatásának egyik eszköze volt, hiszen a tudományos kísérletek jelentős tőkebefektetést, magas szintű szaktudást és időt igényeltek, s ezeknek a feltételeknek a megteremtésére állami részvétel nélkül csak a legnagyobb magángazdaságoknak lett volna lehetőségük. A kísérlctügyi intézményrendszer vcgykísérlcti, vetőmagvizsgáló, bakteriológiai, rovartani, tejkísérlcti, szőlészeti, erdészeti, növénytermelési, szeszkísérlcti és gépkísérleti állomásokból állott, melyekből a szőlő- és borgazdaság számára a vegykísérleti, a rovartani, valamint a szőlészeti és az ampelológiai állomások bírtak jelentőséggel. 384 Ezek sorába tartozott az Országos Kémiai Intézet és Központi Vcgykísérlcti Állomás is, amely az 1881-ben Budapesten létesített, Liebcrmann Lco által vezetett borvizsgáló állomásból fejlődött általános vcgykísérlcti központtá. A borászatot érintő feladatai közé tartozott az import- és az exportborok és a hamisításgyanéis borok ellenőrzése, valamint az ország különböző borvidékeiről származó, ellenőrzésre, illetve a borversenyekre beküldött minták kémiai összetételének tanulmányozása és összehasonlító vizsgálata. Szakmai előzményének tekinthető az 1873-ban, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia 383 részeként létesült vcgykísérlcti állomás, és az 1868-ban Debrecenben, az Országos Gazdasági és Erdészeti Tanintézetben alapított vegyészeti központ. A századfordulóra ezek az intézmények - kiegészülve az 1884-ben Keszthelyen, 386 illetve Szegeden, 387 és az 1899-ben Fiúméban felállított érjabb állomással - képezte a magyar kémia (és borkémia) tudományos intézményrendszerének gerincét. 388 A Licbermann Leo által vezetett borvizsgáló állomás 1887-ig az állatorvosi tanintézet keretei között működött, melynek Liebermann nyilvános rendkívüli tanára volt. 3H4 A magyar mezőgazdasági kísérletügyi intézményrendszerről bővebben lásd Németh, 1898. Dubravszky, 1910., valamint Károly, 1922. 383 Az intézmény 1872-ben jött létre az akadémia kémiai tanszékén. 1873-tól a Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Vegykísérleti Állomása néven kezdte meg működését, a tanszék helyiségeiben és felszerelésével. 1894-től már külön intézményként működött a tanszék mellett. 1902-ben az akadémiából kiválva önálló épületbe költözött, s ezzel befejeződött a tanszéktől való függetlenedés folyamata. Az állomás hatásköre Mosón, Sopron, Komárom, Győr és Vas vármegyék területére terjedt ki, vezetőin Ulbricht Richard (1873— 1884), Kosutány Tamás (1884-1903), Nyiredyjcnő (1903-1904), Nuricsán József (1904-1912), Faltin Adolf (1912-1913), Doby Géza (1913-1918) és Floderer Sándor voltak. Károly, 1922. 36-42. p. 3íih A keszthelyi mezőgazdasági vegykísérleti állomás létrehozása Csanády Gusztávnak - a keszthelyi gazdasági tanintézet vegyésztanárának - nevéhez fűződik, aki a megalakulástól 1893-ig irányította az intézményt, amely a tanintézet részeként működött. Őt Ferstl János (1894-1897), Nyiredyjcnő (1898-1900). és Windisch Richard (1901-1916) követte az igazgatói székben. 1916-ban a Földművelésügyi Minisztérium önállósította az állomást, Eszterhay Kálmán vezetésével. Működési területe 1920-ig Baranya, Somogy és Zala vármegyék voltak, ekkortól azonban csak Zala vármegye. Károly, 1922. 33-35. p. 387 Az 1884-ben Szeged városa által létrehozott állomás első vezetője Csonka Ferenc főreáliskolai vegyész tanár volt, s a vizsgálatokat a szegedi főreáliskola laboratóriumában végezték. Az állomás 1911-ben önállósult. Különleges szakterülete - a többi állomás által is végzett vizsgálatok mellett - a szegedi paprika minőségének folyamatos ellenőrzése volt. Csonka 1921-ig állt az intézmény élén. Károly, 1922. 42-48. p. 3HH A vegykísérleti állomások a borvizsgálatokon kívül más élelmiszerek (hús, tojás, tej stb), valamint takarmánynövények, gyógynövények, dohány, műtrágya és talajminták bevizsgálásával is foglalkoztak. A századfordulóra már Kassán, Pozsonyban, Lőcsén és Kolozsvárott is működött vegykísérleti állomás. Az intézményrendszer az 1910-es években a soproni (1911), a kecskeméti (1912), a miskolci (1914), a győri (1914), az újpesti (1916), a kalocsai (1918) és a székesfehérvári (1918) állomásokkal egészült ki. Dubravszky, 1910. 74-80. p., Németh, 1898. 22-23.
