Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

Az intézmény 1887-től önállóvá vált, és közvetlenül a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá került, ezért 1890-ben az állatorvosi tanintézet épületéből a minisztérium Országház-téri palotájába költözött. 1892-től Állami Magyar Királyi Vegykísérleti Állomás néven működött tovább. 1901-ben - a pesti tudományegyetem egészségtani tanszékének vezetését elvállaló - Liebermann helyét Tóth Gyula fővegyész vette át. 1902-ben az állomás a Keleti Károly utcában felépített saját épületbe költözött, amely akkor minden igényt kielégítő modern körülményeket jelentett a szakmai munka számára. 1903-tól Kosutány Tamás - a magyaróvári akadémia volt tanára - vezette az intézményt, akit 1915-ben bekövetkezett halála után helyettese, Tóth Gyula követett. 1916-tól Schwickcr Alfréd a pozsonyi vcgykísérlcti állomás igazgatója vette át a vezetést.

389 Bár ezek az intézmények igen jelentős szerepet játszottak a modern magyar szőlőés borgazdaság fejlődésében, az új, tudományos alapokra helyezett szőlő- és borkultúra központja a Magyar Királyi Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet (a későbbi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet) volt. Létrehozását a szőlőrekonstrukciós törvény rendelte el. Az intézet 1898-ban Istvánffy Gyulának - a kolozsvári egyetem botanika professzorának - vezetésével kezdte meg működését Budapesten. Az intézményhez négy laboratórium és két kísérleti ültetvény is tartozott, ahol a szőlőfajták fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak, termesztéstechnikájának, nemesítésének, betegségcinek és kártevőinek kutatása, továbbá a bor fizikájának, kémiájának és mikrobiológiájának vizsgálata folyt 3,5 hektár nagyságú területen. A kutatóintézet szervezetileg négy osztályra oszlott. Az élettani osztály a növényélettan és a kórtan, a vegyészeti osztály a tudományos borvizsgálat, a gombászati osztály az erjedés tanulmányozása, a szőlészeti és borászati osztály pedig a gyakorlati kísérletezések területén fejtette ki tevékenységét. Minden osztály külön pavilonban egy főosztályvezetővel az élén működött. Az első világháború alatt az intézményt átszervezték, majd a háború után - szűkebb keretek között - Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás néven folytatta tevékenységét.

390 Nem kevésbé volt fontos intézmény a Magyar Királyi Állami Rovartani Állomás, amely az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás átszervezésével jött létre 1890-ben. Bethlen András gróf földművelésügyi miniszter az állomás személyzetét megtartva, de a Földnrűvclésügyi Minisztérium átszervezésével összhangban alakította ki az új intézmény hatáskörét. A filoxéra elleni védekezés szőlészeti vonatkozásaival ezután a minisztérium újonnan megszervezett borászati osztálya foglalkozott, az újonnan kialakított rovartani állomás viszont a filoxérán kívül feladatául kapta az összes mezőgazdasági kártevő rovarok tanulmányozását és az ellenük való védekezés kidolgozását. Ebben a minőségében az éy intézmény a minisztérium tanácsadói és véleményezői szerepét töltötte be, s ily módon az állomás a legszélesebb körben kapcsolódott bc a tudományos mezőgazdasági kutatásokba és a szaktanácsadásba.

391 Az intézményt átalakítása után 1895-ig első igazgatója 389 A központi vcgykísérlcti állomás a tudományos kutatások központja és a minisztérium hivatalos véleményező intézménye volt. Ezenkívül a gazdák és kereskedők terményeinek bevizsgálását végezte a minisztérium által megállapított díjszabás alapján. Károly, 1922. 17-25. p., Németh, 1898. 22. p. w

" Károly, 1922. 111-112. p. Az átszervezett intézmény működéséről lásd a 15. mellékletet! yn A tudományos eredmények terjesztése céljából a minisztérium megszervezte a rovarkárt tudósítók hálózatát, amelyet olyan gazdák alkották, akik érdeklődtek a rovartan iránt, s a védekezés fontosságának tudatában díjtalanul vállalkoztak arra, hogy a kártevők túlzott elszaporodását a rovartani állomásnak jelentsék. Az elképzelés végül is nem vált be, s a hálózat az I. világháború előtt fokozatosan megszűnt. Károly, 1922. 129. p.