Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

nimumát biztosító meghatározott része különleges jogi védelem alatt állt, és a tulajdonos tartozásai fejében nem volt elárverezhető. A liberális magyar mezőgazdasági politika azonban nem engedte érvényre jutni sem ezt, sem sok más, a szabadpiacot korlátozni kívánó elképzelést.

380 Ugyanakkor a megvalósult kormányzati és egyéb telepítési programok, még ha sikeresek voltak is, a kisbirtokosok viszonylag szük rétegét érintették, akiknek minden kedvezmény ellenére is súlyos terheket jelentettek. Az általános gazdasági válság miatt a megélhetésüket vesztett bortermelők nehezen találtak munkát a városban és az iparban is. „A fóldmívelési minisztériumot (...) csak elismerés illetheti. Mindeme jóakaratú törekvés azonban kedvező talaj hiányában épp ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, nem termi a kívánt gyümölcsöt, mert a szőlőbirtokosság tulajdonképpeni zöme, melynek a bortermelés egyedüli kenyérkereseti forrása, részint kellő szakismeret, részint megfelelő tőke hiányában a védekezési eljárásokat nem tudja és nem is akarja alkalmazni." -állapította meg a Borászati Lapok.

381 A rekonstrukcióhoz ugyanis csak piacképes méretű birtokon, csak nagymértékű tőkebefektetéssel lehetett hozzákezdeni. Ezt a kisbirtokosok csak termelő és értékesítő szövetkezetek útján tudták volna előteremteni, ez a folyamat azonban — annak ellenére, hogy a szaklapokban folyamatosan sürgették a szövetkezés mielőbbi megkezdését - a kapitalista átalakulás okozta változásokhoz képest rendkívül lassan haladt.

382 Bár a Magyar Bortermelők Országos Szövetsége már 1887-ben megalakult, az első országos hitelszövetkezeti központ létrehozására 1894-ig kellett várniuk a gazdálkodóknak. A kártevő pusztítása tehát rengeteg szenvedés és nyomor árán nagymértékben felgyorsította a magyar szőlő- és borgazdaságban a tőkekoncentrációt és a kapitalizálódás folyamatait. A létrejövő érj tőkés vállalkozások pedig átformálták a magyar szőlő- és borkultúra arculatát.

383 A korszerű szőlészeti-borászati szakoktatás és a kísérletügyi intézményrendszer kialakulása A magyar szőlő- és borgazdaságban bekövetkezett gyökeres változások következtében a szaktudásnak a szőlészet-borászat minden területén egyre nagyobb szerep jutott. A filoxéravész időszakában egyre több vincellériskola és állami szőlőtelep létesült, bár az oktatás színvonala kezdetben még meglehetősen egyenetlen, a hallgatók létszáma pedig a szükségeshez képest meglepően kevés volt. Az intézmények vezetői általában egyben a kerületi szőlészeti-borászati felügyelők is voltak. Égető szükség volt az oktatás fejlesztésére, mivel nemcsak a bérmunkások és a napszámosok, hanem a kisbirtokosok, sőt még a szakemberek egy része sem ismerte, vagy nehezen sajátította el a legújabb módszereket, amelyek nélkül viszont az új ültetvényeket nem lehetett megfelelően gondozni. A felújítási törvény rendelkezései és a kedvezményes hitelek mellett a szakemberek mind nagyobb számú képzése és a korszerű tudományos intézményhálózat létrehozása teremtette meg a feltételét a magyar szőlő- és borgazdaság talpra állításának és modernizálásának. A filoxéravész leküzdésében oly kiemelkedő fontosságú munkát végző Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás, amely 1890-től Állami Rovartani Állomás néven folytatta tevékenységét, ugyanis a XIX. század utolsó évtizedeiben létrehozott mezőgaz!,) Bernát, 1938. 224-225. p. 11 B. L. 1887. szeptember 17. 233. p. 12 Lásd Engelbrecht Károly írását a Borászati Lapokban. 1889. január 5. 2. p. 14. melléklet. 13 A faluközösség bomlásáról bővebben lásd Rácz, 1980. 27-41. p., Sándor, 1958. 103-148. p.