Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

I. A magyar szőlő- és bortermelés helyzete a filoxéra megjelenésekor

I, FEJEZET A magyar szőlő- és bortermelés helyzete a filoxéra megjelenésekor A XIX. század elején Magyarországra a nagyobb szaktudást nem igénylő tömegbor előállítása volt a jellemző. Ugyanekkor a nyugat-európai szőlő- és borkultúra fejlődését a század elejétől a tudomány és a technika fejlődése miatt, már mindinkább a szőlészborász szakemberképzés helyzete és az új technikai-technológiai ismeretek alkalmazása határozta meg. A század közepére ugyanis szükségessé vált, hogy a régen apáról fiúra szálló ismereteket, szakmai fogásokat egységesen magas szinten, intézményesített keretek között sajátítsák cl a leendő szakemberek.

2 Ezt felismerve Magyarországon is egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a nyugat-európai fejlődés eredményeinek meghonosítására. Mezőgazdasági tanintézetek már régóta működtek Magyarországon, de az első, kifejezetten szőlészeti szakiskola megalapítása Entz Ferenc nevéhez fűződik, aki orvosi hivatását a szabadságharcban való részvétele miatt nem folytathatta, ezért Pesten a Kerepesi úton kilcnehektáros területen faiskolát és kertészetet, majd 1853-ban magániskolát hozott létre Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet néven.

3 A jobbágyfelszabadítás, majd az örökös tartományok és Magyarország között fennálló vámhatár 1851. évi eltörlése megszüntették a magyar szőlő- és borgazdaság kapitalista fejlődése előtt álló adminisztratív akadályokat. A szőlészeti-borászati szakoktatás megindulása mellett, a lassan kibontakozó polgári átalakulással járó lehetőségek jelentették a hagyományos szőlészet-borászat átalakulásának kezdeteit. A legnagyobb problémát az elaprózódott kisbirtokokon folyó korszerűtlen termelés, valamint a tőke és a szaktudás hiánya jelentette. A kortársak szerint Magyarországon a szőlőművelés kevésbé, a borkészítés és -kezelés viszont nagyobb mértékben volt elmaradott a nyugat-európaihoz (elsősorban a franciához) viszonyítva. Emiatt nem volt képes a magyar borászat nagyobb mennyiségű, hosszabb távolságra szállítható, egyenletes minőségű bor előállítására. Ezért az egyre gyorsabb ütemben kapitalizátódó, a tudomány és a technika legújabb eredményeit egyre inkább felhasználó nyugat-európai szőlészet-borászat mellett a magyar borászat és borkereskedelem mindinkább lemaradt. - A természettudományok széles körű felhasználása a gazdasági tevékenységekben, a felvilágosodás szülőhazájából, Franciaországból és a gyakorlatias szemléletű Angliából kiindulva terjedt el. Az a tudomány, amelynek eredményeit a borászat elsőként hasznosítani tudta, a kémia volt. Segítségével indult el az a folyamat, amelynek során a francia borok a tudatos kezelések révén szállíthatóvá, ennek következtében exportálhatóvá és így világhírűvé váltak. 3 Az iskolában a képzési idő három év volt, s az oktatásban a hangsúlyt a gyakorlati képzésre helyezték. A növekvő igényeket azonban ez az intézmény nem tudta kielégíteni, ezért az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1859 tavaszán új kertészeti iskolát létesített Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet néven, amelyhez Entz Ferenc hallgatóival együtt csatlakozott. Az új iskolában 30-35 diák tanulhatott. 1865-től hároméves borászképzés is folyt az intézményben, ezért nevét ekkortól Vincellér Kertész és Pincemestereket Képző Gyakorlati Tanintézetre változtatták meg. Az OMGE anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé, hogy az iskola a fokozott igényekkel lépést tartson, ezért a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1881-ben újjászervezte, és állami kezelésbe vette Budapesti Magyar Királyi Állami Vincellérképezde néven. Ez a modern állami szakiskolává válást és ennek hivatalos elismerését jelentette az intézmény és oktatói számára. 1894-től vált felsőfokúvá a tanintézet, a felvétel előfeltétele a középiskolai végzettség, és két év szakmai gyakorlat volt. Az iskola színvonalát jelezte, hogy az 1900. évi világkiállításon elnyerte a Grand Prix-t. Kertészeti, 1978. 10-12. p.