Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
számító 4%-os kamattal áruba bocsátva. Az eleinte sikeres akció azonban az 1910-cs évek elejére kifulladt, mert más bankok 6-8%-os kamatot is fizettek kötvényeik után. Az állam ezért 35 millió forint értékben vett át kötvényeket, de a program leállását már nem sikerült megakadályoznia, s így az állami segítséggel végrehajtott rekonstrukció a XX. század első évtizedének végérc gyakorlatilag befejeződött. 322 Ekkorra viszont az elpusztult területek több mint háromnegyedét újratelepítettek, tehát a kormányprogram összességében véve sikeresnek volt mondható. Az állami hitelekkel történő szőlőrekonstrukció befejezése A századfordulóra tehát az óriási pusztulás mellett megindult a szőlők nagyarányú újratelepítése. 323 A magyar szőlő- és borgazdaságban bekövetkezett változások ezeréves megszokott hagyományokat alakítottak át gyökeresen. „Ha a filoxéravész be nem köszöntött volna, valószínűleg ma sem volna sokkal előbbre, mint ugyanannyi évvel ezelőtt volt. Csak azóta, hogy ez a földalatti apró rovar kártételeinek meggátlására igénybe kellett venni fizikai és kémiai, növény és földtani szaktudósok közreműködését, csak mióta a körülmények rákényszerítették a gyakorlatban működő gazdákat arra, hogy mindennemű kísérletekkel keressenek módot vagy régi alapon, vagy a megváltozott viszonyokhoz mérten a szőlőtőkék életét biztosítani, mióta a talajviszonyok, a szőlőnövény fiziológiai követelményei, élettani feltételei ezen nagy tanulmányozás folytán teljesen felderítettek, alakult át a szőlőmivelés azzá, aminek ma találjuk, hogy annak minden egyes munkája, a telepítés előkészületeitől kezdve, a teljes termékenység beálltáig, tudományosan fel van derítve és az okszerűség követelményeinek megfelelően hajtatik végre."- értékelte a változások jelentőségét Drucker Jenő a Borászati Lapokban. 324 Az eredmények önmagukért beszélnek. Az 1904. esztendőre már közel 120 000 hektár hegyvidéki ültetvényt rekonstruáltak, a homoki új ültetések nagysága pedig megközelítette a 150 000 hektárt. 325 Mindezek következtében a bortermelés nagysága is növekedett - 1902-ben 3 861 968, 1903-ban 4 081 956, 1904-ben 3 858 388 hektoliter volt az éves bortermelés -, de még mindig jelentősen, bár évente változó mértékben (500 000-1 000 000 hektoliterrel) elmaradt a filoxéravész előtti eredményektől. 326 1905-ben újabb 58 község szőlejét fertőzte meg a filoxéra, ezáltal a fertőzött települések száma 3400-ra nőtt, ami a szőlőművelő községek 59%-kát jelentette. Ekkor már csak Vas vármegyében, illetve a Királyhágón túli területeken voltak olyan kisebb-nagyobb szőlőtermő tájak, amelyek még mentesek maradtak a kártevőtől. A filoxéra előtti időszakból megmaradt ültetvények területe összesen 106 000 hektárt tett ki, melyből közel 47 000 hektár immúnis homoktalajon 35 000 hektár pedig inficiált területen, de még termőképes állapotban volt. A maradék 34 000 hektár még mentes volt az élősditől. Ez az 1883. évben meglévő területek (360 000 hektár) közel harminc százalékának felelt meg, ami 70%-os pusztulást jelentett. Ugyanakkor az év végéig összesen 153 000 hektárt telepítettek, ami a tönkrement ültet vény terület 60%-ának rekonstrukcióját jelentette. (A teljes rekonstrukcióhoz tehát ekkor még közel 105 000 hektár hiányzott.) Hozzá kell tennünk, hogy ez nem az eredeti ültetvényterület ilyen arányú fclérjítását 322 Csorna, 1994-1995. 297. p. 323 1902-ben 234 193, 1903-ban 239 063, 1904-ben pedig 287 048 hektár volt Magyarország szőlőterülete. 324 B. L. 1902. február 9. 89. p. 325 Ducker, 1905. 18. p. 32 " Ducker, 1907. 7. p.
