Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

jelentette. Az újonnan telepített ültetvények közel negyven százaléka ugyanis etirópai vesszők felhasználásával, immúnis területeken jött létre, közel nyolc százaléka pedig oltványültetvény volt, de sík területeken. A filoxéravészt megelőző hegyvidéki szőlőkből tehát 1905-ig közel 175 000 hektárt nem telepítettek újjá. Az ültetvényterülct csökkenésétjói mutatja az éves bortermelés mennyisége is. 1905-ben 3 200 000 hektoliter volt az éves bortermés, ami - hasonlóan az előző évekhez - még mindig közel egymillió hektoliterrel volt kevesebb a filoxéra pusztítása előtti évek átlagánál.

327 A szőlőterületek újratelepítéséhez szükséges oltvány- és vesszőtermelés folyamatosan bővült. Az anya telepekről több mint harmincmillió amerikai fajtájú vessző, közel négymillió európai fajtájú vessző és több mint egymillió oltvány került forgalomba. A gyérítéssel fenntartott szőlők szénkénegellátását ettől az évtől a zalatnai szénkéneggyár mellett kisebb részben a pozsonyi Dynamit-Nobelgyár is biztosította, ennek ellenére az egyre növekvő igényeket csak további import szénkéneg (4000 métermázsa) segítségével tudták kielégíteni. „A filloxera által elpusztított szolok felújításának előmozdításáról szóló Í896:V. t.-cz. végrehajtása az Í906. évben tizedik évfordulóhoz jutott. E törvény közvetlen, de még inkább közvetett hatása nyilvánul abban, hogy bortermésünkkel majdnem elértük már a régi - filoxéra fellépte előtti - állapotot. (...) Normális időjárás mellett az utolsó évi termés túlhaladhatta volna a négymillió hektolitert is. Ha az utolsó három évi ültetés is termésbe jön előreláthatólag elérjük az eredeti termésmennyiséget."

32S A rekonstruált ültetvényterület nagysága a következő években folyamatosan nőtt. (A telepítésekhez az állam 6735 igénylő részére összesen 22 756 200 korona kölcsönt nyérjtott.) A magyarországi szőlők összterülete 1907-ben 479 258, 1908-ban 503 270, 1909-ben 518 230 hektárra növekedett, a kedvezményes kölcsönfelvételi lehetőségek utolsó évében, 1910-ben, pedig elérte 530 271 hektárt, ami az eredeti ültetvényterület közel 90%-ának felelt meg.

329 Ebben az évben azonban az államilag támogatott szőlőfelújítási kölcsönök határideje lejárt. Segítségükkel végül is sikerült győzelmet aratni az eleinte lcbírhatatlannak tűnő pusztulás felett. A magyar szőlőbirtokosság hosszéi küzdelme véget ért. Szőlészek és borászok, kis-, közép- és nagybirtokosok, minisztériumi és szakintézményekben dolgozó szakemberek, egyetemi tanárok és néptanítók, katolikus papok és református, evangélikus lelkészek, vincellérek és napszámosok, tehát a magyar társadalom jelentős része vett részt a szőlők rekonstrukciójának hatalmas munkájában. A szőlőrckonstrukciót és a modern szőlészctet-borászatot egy élet munkájával megteremtő, elődeink által elért eredmény óriási volt. A szőlőművelés és a borászat addig nem látott mértékű átalakulása egy új korszak, a modern magyar szőlő- és borgazdaság korszakának hajnalát jelentette. Magyarország, 1905. 14-15. p. Magyarország, 1906. 14. p. Lónyay, 1913. 164. p.