Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
volt - a nemesítés esetében is érvényesül; a nemesitett fajták látható sikere maga után vonja azok elterjedését a kis- és középbirtokon is. Az intézettel szoros kapcsolatot kiépítő növénynemesítő gazdaságok közül kiemelést érdemelnek a Kovátsits Károly vezette eszterházai, a Bauer Ottó irányítása alatt álló tormaspuszlai, a Mesterházy Ernő tulajdonában levő nagyegeresdi és veszkényi, a báró Hatvány Deutsch Sándor és József birtokát képező, Minarik János igazgatta varsányi és nagyteleki telepek. Ez utóbbiból fejlődött ki a Hatvani Növénynemesítő Rt. 336 A növénynemesítés területén óriási érdemeket szerzett Székács Elemér, aki mint tudjuk a gróf Berchtold-féle árpádhalmi birtok igazgatójaként kezdte pályáját. Megalakította a Vetőmagneniesítő és Értékesítő Rt-ot, amelyik Árpádhalmon kívül teleppel rendelkezett Peresznye, Kompolt és Törökbálint határában, és sikeres 337 tevékenységet kifejtve egyre nagyobb tételben adott el nemesített vetőmagot. Az Arpádhalmon nemesített búza vetőmagját 1911/12-ben már 2000 kat. holdon termelték. A nemesítési munka eredményességét bizonyító adat szerint az új fajta terméshozama a nemesítő gazdaságban megegyezett (14,6-15,5 q/kat. hold) az akkor világszínvonalat jelentő dán üzemek atlagaival. Miközben a hazai átlaghozamok éppen hogy elérték a holdankénti 7 q-át, és a hagyományos fajttikból Árpádhalmon is csak 10 q-ás termést takarítottak be. 338 József főherceg uradalmai közül Alcsuton Kovács Lajos, Bánkuton pedig Baross László végzett kiváló nemesítő munkát. Az utóbbi név a hazai agrártörténetbe és tudományba is mélyen beivódott, íögalommá vált. 339 E vonatkozásban ugyancsak kiemelkedő hely illett meg a Wenckheim grófok szolgálatában álló csorvási uradalmat igazgató Váradi Szabó Jánost. A korszak jelentős növény nemesítő uradalmai között tartották számon gróf Károlyi Imre zalaszentgróti és Gyérey Richárd tolnaozorai gazdaságait. Az I. világháború után elcsatolt országrészben több olyan uradalom feküdt, ahol kiemelkedő jelentőségű növénynemesítés folyt. Példaként említsük Kuffner Károly diószegi, Glücher Jakab nemesbojszai és gróf Teleki Arvéd drassói birtokait. Ez utóbbi birtokos neve kiesett történetírásunk látómezejéből, 340 pedig az Alsó-Fehérmegyében 341 elterülő birtokain nyugat-európai színvonalú gazdálkodást folytatott, urasai gyakran megjelentek a korabeli gazdasági folyóratokban. A birtokának ügyeit maga irányító Teleki közeli kapcsolatban állt a legkiválóbb hazai szakemberekkel (Cserháti, Kossutány, Grábner és másokkal). Sikeresen próbálkozott búza, takarmányrépa és csalamádé kukoricanemesítéssel, és a bevált fajták vetőmagjait nagyban termesztette. Az úgynevezett gyakorlati gazdák azon csoportjába tartozott, akik felismerték a tudomány termelést formáló, befolyásoló erejét, és a napi munkában támaszkodtak a kísérleti állomások tapasztalataira, szolgáltatásaira. A Növénytermelési Kísérleti Állomáson rendszeresen vizsgálták a gazdaságaiban termelt vetőmagok fajtatisztaságát, emellett a drassói vetőmagvak hitelességét még a budapesti Vettnagvizsgáló Állomás plombájával is ellátták Sőt, valószínűleg a külföldi értékesítés miatt,
