Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek

ugyanezeket a kísérleteket elvégeztette a bécsi és zürichi vetőmagvizsgáló állomásokkal.

343 Az elmélet és gyakorlat, a tudomány és termelés a korban olyan sokszor hangoztatott összhangjának megvalósítására szolgált példaként Teleki Arvéd tevékenysége. Az egykori hazai növénynemesítés mértékét, hatását értékelő munkák

344

, és különösen Gaál Lászlóé, a fenti példákra alapozott megítélésünk szerint alábecsülték ennek jelentőségét. „A növénynemesítést eleinte inkább csak egyes lelkes tudósok művelték, részben a felsőoktatási intézmények, részben magánvállalkozás keretei között, az ilyesmire vállalkozó kisebb, nagyobb uradalmakban. Ezekben az időkben tehát nem szabad és nem is lehet intézményes munkáról beszélni, hiszen ekkor még ilyen szervezet nem is létezett"

345 - állapította meg az általunk vizsgált korszakról Gaál László. A rendelkezésre álló hiányos források ellenére is e kérdés megítélésénél inkább Bálint Andor véleményét osztjuk, aki tanulmányában megállapította: „Lényegében a nemesítésben rejlő gazdasági előnyök biztosították azt, hogy a korszakban a nemesítési kutatás Európában negyedikként indult meg, és a mezőgazdasági kutatás egyéb területeinél sokkal nagyobb hálózattal és európai hírű nemesi tőkkel (Baross, Székács, Fleischmann) rendelkezett."

346 Hozzá kell még tennünk, hogy az 1914 előtt elkezdett munka a két világháború közötti években is gyümölcsözött, sőt érett be igazán. Baross és Székács mellett ekkor válik sikeres nemesítővé Fleischmann Rudolf és Legány Ödön. A Növénytermelési Kísérleü Állomásnak és a Növénynemesítő Intézetnek a hazai növénytermelésre gyakorolt hatását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ezen intézetek munkatársainak szakszerű módszertani - tömegkiválasztás, később egyedkiválasztás, majd keresztezés - és a kutatás tárgyát, irányát meghatározó úünutatásai alapján kerültek nemesítésre a Székács, a hatvani, az ozorai, eszterházai búzafajták. Az intézetekben kikísérletezett tenyészanyagból alakultak ki a hatvani és zalaszentgróti rozsfajták, továbbá a hatvani, a Mesterházy- és a Bauer-féle sörárpák; a Székács, az eszterházai és az ozorai zabfajták és számos más növényfajta. Ugyancsak az eredmények közé sorolható (erre már számos példával szolgáltunk) a külföldi fajúik honosítása, majd termesztésbe vonása.

347 Mindezen fejlődés eredményeként emelkedtek a tennéshoza- mok,

348 nőtt a növénytermesztés jövedelmezősége. Számos fajta esetében a magyar mezőgazdaság már nem szorult vetőniagimportra, hanem éppen ellenkezőleg, egyes növényféleségek (magyarkincs burgonya, alcsuü tengeri stb.) vetőmagjának rendszeres exportjára is sor került.

349 A Növénytermelési Kísérleü Állomás és a Növénynemesítő Intézet a modern gazdálkodást folytató nagyüzemekkel szoros kapcsolatot kiépítve felkeltette a tudományos kutatás iránti érdeklődést. Tevékenységükkel a gyakorlatban bizonyították, hogy a tudomány eredményeinek hasznosítása nélkül nem létezhet modern gazdálkodás.