Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - A., Kezdetek, szervezeti felépítés, költségvetés

speciális irányú /növénytermelés, nemesítés, bakteriológia, szőlészet stb./ kutatásnál elengedhetetlenül szükség volt. De a vegykísérleti, és bizonyos tekintetben a vetőmagvizsgáló állomások is, e tevékenységükön felül a gazdaság más területeiről /ipar, kereskedelem/ származó - esetenként még a közegészségügyet érintő - kérdésekben vizsgálati és szakvéleményadási kötelezettségek hárultak. /Ez utóbbi feladatok ellátására az I. világháború után a földmüvelésügyi tárcától független intéztek: anyagvizsgáló, hatósági vegyészeü és élelmiszervizsUtalva az 1893 és 1895 között hozott és már ismertetett törvényekre, nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ezek a vegykísérleü és vetőmagvizsgáló állomásokra nézve a korábbi vizsgálatok többszörösének kötelező érvényű előírását jelentették. Az egykorú megfogalmazás szerint e törvények maradéktalan végrehajtása mélyreható változásokkal járt együtt, mert," a vegykísérleü állomás kénytelen volt működési irányt változtatni és a tudományos vizsgálatok számát redukálva az ellenőrző vizsgálatok terére lépni."

89 A fenti jelzésszerű megállapítás érvényes volt az. összes hazai kísérleü és magvizsgáló állomásra nézve. Pedig már egy korábbi, 1889-től keltezett jelentésben is arról olvashattunk, hogy ,,a 90 tudományos vizsgálatok végzésére nem maradt physikai idő." A probléma az általuk vizsgált korszak közponü kérdése maradt: vajon mennyire túlterheltek a kísérleü állomások, milyen a tudományos kutatás és az egyszerű rutinvizsgálatok aránya? Az érintett intézmények legfőbb és vissza-vissza térő panasza: az anyagi erőforrások híján a megnövekedett feladatoknak csak a tudományos kutatás kárára tudnak eleget tenni, így a tudományos állomásokból ellenőrző állomásokká alakulnak, ami szemükben egyértelmű presztízsveszteséget jelent.

91 A panaszok jogosságához nem fér kétség, ennek orvoslására tett erőfeszítésekről az egyes állomások történetét tárgyaló részében még szót ejtünk. A hazai mezőgazdasági kutatásban érdekeltek és az iránta érdeklődők már a 90-es évekbe négyre erőteljesebben érveltek speciáhs/dohánytermelési, növénytermelési, tejgazdasági, szőlészeti stb./ állomások megszervezése mellett, és nemtetszésüket fejezték ki az egységes tudományos és szervezeü koncepció hiánya miatt.,, Egyik lényeges, fő hibája a meglévő állomásoknak, hogy egymással semmi összefüggésben nincsenek, hogy egyik a másiknak a működéséről legföljebb csak magánúton szerez tudomást; ezért a kísérletezés nem is folyik egységes, előre megállapított terv szerint, hanem ötletszerüleg, ki-ki azt végzi amit jónak lát, vagy amire a körülmények reá utalják." 92- mutatott rá a legszembetűnőbb hiányosságokra Cserháü Sándor. A magyar agrárkutató sban a korszerű követelmények irányába tett elmozdulások elindítója, a kormányzati szervek részéről kiinduló kezdeményezések ösztönzője Darányi Ignác, aki 1895 és 1903, valamint 1906 és 1910 között a földművelésügyi tárcát irányította. Személyét és tevékenységét az 50-es évek történetírása igen éles kritikával illete és bírálta / cseléd- és „rabszolgatörvény" /, de éppen a hazai kísérletügyi fejlesztése érdekében tett erőfeszítései is indokolttá teszik pályájának