Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

ló- és az ökörfogat szolgáltatta. A növénytermesztési hozamok alacsonyak voltak, a 8 q/kh búzatermés már jó eredménynek számított. Az állattenyésztés színvonala még a növénytermesztésnél is alacsonyabb volt. Az uradalmat gazdatisztek vagy bérlők irányították - a tulajdonost a község lakói nem is nagyon ismerték —, de a kedvezőtlen termelési feltételek, meg a hozzá nem értés következtében sorra megbuktak. Az 1929-1933-as gazdasági válság idején tovább romlott a gazdasági helyzet és nőtt az elégedetlenség a lakosság körében. Ezért 1934—1935-ben az egész lakosság összefogva, mozgalmat indított a hercegi uradalom földterületének haszonbérbe vételére. Hosszas huzavona után a község lakossága 1936-ban mintegy 500 kh területet vett haszonbérbe. Az ekkor kialakított 5—10 kh-as területeken — nem egy esetben 6—8 parcellában — folytatták a mezőgazdasági termelést egészen 1945-ig. Ezt az időszakot Pásztor László, a litkei „Kossuth" termelőszövetkezet elnöke, akkori gazdálkodó így jellemezte: ,,Sok igazság van abban a mondásban, hogy a litkei paraszt nem a földből, hanem saját verejtékéből élt". A társadalmi különbségek nem a föld nagysága alapján, hanem inkább a felszerelésekkel való ellátottság alapján fogalmazódtak meg. A lovas fogattal rendelkező gazdák előnyösebb helyzetben voltak a tehénfogattal rendelkezőkkel szemben, mert a téli időszakokban különböző fuvarvállalásokkal többletbevételre tettek szert. A meglévő termelési- gazdasági viszonyok, az alacsony termelési színvonal, az egyéni gazdálkodókat sújtó terhek stb. még az egyszerű újratermelést is alig tették lehetővé. A község társadalmi viszonyainak jellemzéséhez tartozik a cigány lakosság fokozott ütemben történő növekedése. 1864-ben még csak egy cigány szegkovács volt a községben, létszám-arányuk 1970-ben már megközelítette az összes lakosság 40%-át. A két világháború közötti időszakban elsősorban vándor kéregetésből éltek és „segítettek a termés betakarításában". Ma a munkaképes cigány lakosság nagyobb része már állandó munkát végez a Salgótarján-i Acélárugyárban, az Üveggyárban, a vasútnál és a helyi erdőgazdaságban. A cigány lakosság mintegy 50%-a rendezett lakásviszonyokkal rendelkezik, a gyerekeket iskolába járatják, megszokott életformájuk azonban csak nagyon lassan változik. A cigány lakosság társadalmi-gazdasági helyzetének megváltoztatása régen is, most is sok gondot okoz a község vezetőinek. 12. A község természeti, közgazdasági adottságai A község természeti adottságait a mérsékeltebb változatok jellemzik. Domborzati viszonyok A község Nógrád megye északi részén, az Északi Középhegységben terül el. Domborzata elég változatos képet mutat. Megtalálhatók a sík területek, a dombok és a hegyek is. A község fő folyója az Ipoly, amely nyugaton a község határát, egyúttal az ország határát is jelenti. A falu határát a Dobroda-patak északi- és déli részre választja szét.