Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Az Ipoly vízrendezése még nem történt meg, ezért az Ipoly-völgye, valamint a Dobroda-patak völgye időszakosan vízállásos terület. Ezeken a területeken a szántóföldi növénytermesztés bizonytalan és kockázatos, gazdaságosan csak gyepkultúrával hasznosíthatók. A község délnyugati határát összefüggő erdő borítja. Erdős ligetek és facsoportok más területeken is megtalálhatók, többek között a Kopasz-hegyen és a Piliske-hegyen is. Ezek tovább tagolják az amúgyis szabdalt területet, tovább rontják a gazdaságos termelés szűkös lehetőségeit. A község északkeleti határa dombos, hegyi jellegű, mezőgazdasági művelés körülményes és főleg nem gazdaságos. A legkedvezőbb domborzatú terület a Dobrodapatak és az erdő között található, egyben ezen a területen van a legjobb minőségű föld is. Talaj ado ttságo k A község mezőgazdaságilag művelt összes területe genetikai talajtípus és fizikai talajféleség szempontjából is eléggé heterogén. A földterület mintegy 54 százaléka barna erdőtalaj. A községet és a területet ketté szelő Dobroda-patak völgyében hordaléktalaj van, az Ipoly folyó és a vasútvonal által határolt észak-nyugati területen öntéstalaj található. A Csonka- és a Piliske-hegyeket a csonka erdőtalaj jellemzi. A mezőgazdaságilag művelt területre a vályogtalaj a jellemző — az összes területnek mintegy 70 százaléka —, amely nagyobb részt laza, esetenként erősebben kötött. A terület mintegy 22 százalékán agyagtalaj található, a mélyebben fekvő területeken előfordul a laza homoktalaj is. A feltalaj változó mélységű, 15—45 cm között ingadozik; legmélyebb a feltalaj az öntés- és a hordaléktalajokon. A humuszréteg vastagsága nagyon eltérő, 25—90 cm között változik, de többnyire csak 35—40 cm mélységű. A talajok kémhatását tekintve a hordaléktalajok nagyobb része semleges, kisebb része enyhén meszes kémhatású. A barna erdőtalajok enyhén savanyúak, az öntéstalajok erősen mészhíányosak. Az öntés- és hordaléktalajok időszakosan vízállásosak. A község északnyugati határában az altalaj durva homokos, de több helyen is előfordul a köves altalaj réteg. A mezőgazdaságilag művelt terület talajtípusok szerinti megoszlását az 1. táblázat tartalmazza. Éghajlati viszonyok A községre a nagyobb szélsőségektől mentes éghajlat a jellemző. A községhez 22 kilométerre levő Salgótarján meteorológiai adatai alapján 50 éves átlagban az évi csapadék összege 593 mm. Az összes csapadéknak 60,8 százaléka a tenyészidőszakban, 39,2 százaléka pedig a tenyészidőszakon kívül esik le, viszonylag egyenletes elosztásban. A tenyészidőszak kritikus hónapjaiban — május—június—július hónapok — az összes csapadék 34,3 százaléka hullott le. A tenyészidő csapadékának 75 százalékos valószínűségi értékei szerint a község területén 250-300 mm csapadékra lehet számítani a tenyészidőszakban.