Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
silókukorica területi arányának növekedését. Ez a növekedési arány elfogadható az állomány növekedési arányával való összehasonlításban. A vetésszerkezet tehát egyszerűsödött. A közel 30%-os gabona és 16-17%-os takarmánykalászos mellett nőtt az állatállományt ellátó lédústakarmányok területe. Csökkent a növények száma. Az ipari növények területe gyakorlatilag a cukorrépára korlátozódott és ennek a területe is állandósult, illetve az 1970. és 1971. évben csökkent, ez a tendencia a nem kielégítő jövedelmezőséggel függ össze. Erre utalást is lehet találni az 1969. évi zárszámadási beszámolóban, amikor az elnök megállapítja, hogy a cukorrépa előállításának költségei emelkednek és kevesebb a haszon a cukorrépán. Ennek ellenére a 100 hold körüli területet az utolsó három évben is megtartották, sőt 1973-ra 100 holdon felül fejlesztették a felvásárlási ár emelésének hatására. Számukra nemcsak a tagok foglalkoztatása szempontjából fontos a cukorrépa, hanem a közös és a háztáji állomány takarmánnyal való ellátásának oldaláról is. A tagok elsősorban ezért ragaszkodnak a cukorrépa termeléshez. A cukorrépa területen a cukorrépafej minden évben maradéktalanul betakarításra került. A vetésszerkezet változását, a kenyérgabona kivételével, a közös és a háztáji állattenyésztés - állatállomány viselkedése — szabta meg. Az árunövények között is ki kell emelni a kertészet 1971. évi megszűnését. A kertészkedésnek hagyományai nem voltak. A tagok foglalkoztatása szempontjából azonban foglalkoztak ezzel az ágazattal is. Az' 1964—65-ös években azonban — mint erről az 1964. és 1965. évi zárszámadási beszámoló megemlékezik, a zöldség átadással problémák vetődtek fel. E beszámoló ezt úgy szögezte le, „hogy a gyökérféle zöldségekre, illetve azok átvételére, annak ellenére, hogy szerződöttek voltak, a MÉK kijelentette, hogy a kutyának sem kell." „A mi véleményünk viszont az, hogy itt lenne végre az ideje annak, hogy megszűnjön a MÉK egyeduralma, olyan értelmű szerződési rendszert kellene kidolgozniuk a felsőbb szerveknek, amelyek mindkét félre egyaránt kötelezőek. Ugyanakkor nekünk, ha továbbra is foglalkozni kívánunk zöldségkertészettel, már most gondoskodni kell arról, hogy milyen intézkedés meghozatala válik szükségessé annak érdekében, hogy ebből az ágazatból növelni tudjuk bevételeinket (hajtatóházak, savanyító üzem, öntözés). Azon is lehet gondolkodni, hogy e tekintetben kooperáljunk más termelőszövetkezetekkel." Az 1972. és 1973-as években újra foglalkoztak kertészeti termeléssel, de csak paradicsomtermeléssel, 1973-ban — magról vetve — a paradicsom termésátlaga az országos átlag többszöröse. Az árunövényeknél meg kell emlékezni a gyümölcsről, amely évről-évre a területi növekedés mellett hozzájárult az árbevételek növekedéséhez, ha azonban munkaigényességét vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy az ilyen mértékű növekedése nem volt szerencsés megoldás — ebben a termelőszövetkezetben — ott, ahol a fő profil mindig az állattenyésztés volt. A vetésszerkezet egyszerűsödése mellett a termésátlagok növekedése tapasztalható. A főbb növények termésátlagainak alakulását mutatja a következő táblázat:
