Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

27. táblázat. Főbb növények termésátlagainak alakulása Megnevezés 1961 1962 1963 1965 1967 1969 1970 1971 1972 1973 Őszi búza 14,2 19,0 16,3 11,5 21,8 16,9 22,0 25,2 18,8 28,2 Rozs 8,2 8,0 — — — Őszi árpa 16,4 13,0 14,3 14,0 15,1 21,6 22,1 26,0 18,1 31,6 Tavaszi árpa 13,9 23,4 12,3 12,7 16,6 18,3 18,7 17,0 15,0 23,1 Zab 10,8 16,1 9,4 8,8 14,2 15,3 10,7 26,1 17,3 26,4 Kukorica 24,3 25,7 15,0 15,8 23,6 30,5 27,0 31,4 20,7 27,7 Cukorrépa 206,1 216,1 180,0 127,0 183,0 240,0 193,0 172,8 195,5 177,1 Burgonya 81,8 72,0 Lucerna 18,4 13,6 30,0 29,0 21,0 41,7 46,0 42,3 19,3 31,7 Vöröshere 26,4 23,2 22,5 29,0 20,0 30,0 43,2 26,3 — 38,5 Egyéb pillangós 16,3 23,6 24,1 19,0 28,0 25,4 18,2 32,4 20,1 Az egyes növények terméseredményeinek évenkénti alakulásában szóródás tapasztalható., A talajok állapota nem romlott, de a terület tagoltsága sem változott. A közel háromezer holdon, 75 táblán folyik a termelés. Ha a gyümölcsöst beszámítjuk, akkor a szántóterület 70 felé darabolódik. Ilyen gépi ellátottság mellett ez akadálya a nagyüzemi művelésnek, a traktorok kihasználása kevésbé gazdaságos. Ennyi tábla eleve sok dűlőutat hoz létre, ami növeli a szállítás távolságait. Egy átgondolt területrendezéssel ezen segíteni lehet, minek következtében nőhet a termelőszövetkezet szántó- és összterülete. A termésátlagok változóak, de egyre magasabb színvonalon. A kenyérgabonánál közrejátszott a felemelt átvételi ár is, ezen kívül a nagyobb mértékű műtrágyázás. Az 1967-es évben 190 kg került egy holdra, 1970—73-ban közel 7 mázsa. Ilyen fokú műtrágyázás elősegítette az utolsó évek stabilabb és magasabb termésátlagainak kialakulását. Nagy súlyt helyeztek a lédús (siló) takarmányok és a pillangósok termelésére. Az előbb elmondottakon kívül a termelőszövetkezet gépesítése, illetve annak foka már képes biztosítani a legmegfelelőbb időben történő talajelőkészítést és vetési munkákat, és ez növeli a termelés biztonságát. A nagyhozamú fajták termesztése, a négyévenkénti rendszeres istálló trágyázás, a nagyadagú műtrágyázás bevezetése, a megalapozott növényi sorrend és a növényvédőszerek kiterjedt alkalmazása az összetevői a kiegyensúlyozottabb és növekvő terméseredményeknek. Az 1960-as évek közepén a gazdálkodásban már arra is gondot fordítottak, hogy milyen módszerekkel lehet többet és olcsóbban termelni. Ezt bizonyítja az 1965. évi elnöki zárszámadási beszámoló, amely így fogalmaz: ,,A vegyszeres gyomirtás bevezetése mellett, amelyet a kalászosoknál alkalmazunk, figyelmet kell fordítani a cukorrépa öntözésére. Ezévi tapasztalataink azt mutatják, hogy az öntözött cukorrépa területen sokkal magasabb volt a termés, mint a nem öntözöttön, pedig a talajelőkészítés, vetés egyformán történt. Egyes tagjaink úgy vélekednek, hogy nem érdemes öntözni, mert nem