Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Az üzemi és munkaszervezet rövid megemlítése mellett meg kel) emlékezni a termelőszövetkezet munkadíjazási rendszeréről, illetve annak változásairól. A termelőszövetkezetben 1961-től a jelen időkig „a munkadíjazás fő formája a munkaegység szerinti elszámolás. A munkaegység szerinti díjazás nem halt ki, a pénzbeni érték növekvő tendenciájú. Az 1967-es évtől bevezették a garantált előleget, illetve a garantált 80%-ot. A tagok azonban változatlanul ragaszkodnak a természetbeni részesedéshez is (fejadag, abrak, takarmány). A változás abban nyilvánul meg, hogy a növénytermelésben bevezették a részesművelést, amely eleve biztosította a természetbeni járandóságot, kivéve a kenyérgabonát. A nagyszámú háztáji állomány miatt a tagok ragaszkodnak a természetbeni ellátáshoz, az utóbbi időben annyira, hogy sokan a háztájit helyezik a közös elé. Az 1961. november 21-i közgyűlésen már felvetődött a pénzbeni munkadíjazásra való áttérés lehetősége. A termelőszövetkezet tagjai azonban nem fogadták el a javaslatot. A vezetőség azzal indokolta javaslatát, hogy a nagycenki szövetkezetben tanulmányozták a pénzbeni jövedelemelosztást és formáit. Véleményük szerint a csanaki szövetkezet is rendelkezik olyan anyagi lehetőséggel, hogy a díjazási forma bevezetése nem okozna nehézséget. A tagok ehhez nem járultak hozzá, mondván, ők így jobban össze tudják egyeztetni a közös és egyéni érdeket, mármint a háztáji és a közös gazdaság érdekét. A részesművelés feltételeit pontosan kidolgozták és megszabták, hogy mely termékből mennyi illeti a közöst és mennyi a tagot. Kimunkálták és megszabták a munkafolyamatokat, azok számát és elvégzésének módját. Az egyéb munkák mérésére munkaegységet használtak. A részesművelést összekapcsolták premizálási rendszerrel. Az állattenyésztésben állatfajtánként szabták meg a műveleteket és folyamatokat és az azokból jóváírható munkaegységeket. Egyes növényféleségek művelésére munkamegállapodást kötöttek a termelőszövetkezet tagjaival, amelyben a munkavállaló — termelőszövetkezeti tag — egyes növényekből területet vállal megművelésre a vezetés által megszabott feltételek mellett, meghatározott bérért. A munkamegállapodás előírja növényféleségenként az elvégzendő munkákat. Az 1971-es munkamegállapodás így szólt: „A vállalt területen az elvégzendő munkák a következők: Kukoricánál: kétszeri kapálás, tőbeállítással, fosztva szedés, kupacokra rakás válogatva, szárvágás, összekötés, majd kúpokba hordás. Cukorrépánál: sarabolás, egyelés, mélykapálás, szedés, fejezés, kupacolás. Az elvégzett munka bére és munkanap jóváírása 1 kh-ra viszont a következő: Kukoricánál: 1 kh megművelési alapbére 750 Ft és 10%-a a termésnek, akkor, ha a tervet teljesíti. Ha a terven felül teljesíti a hozamot, akkor a terven felüli termésnek még 25%-át kapja az alap 10% fölé és 28 munkanap jóváírást, ami helyettesíti a 750 Ft alapbért. Ha viszont a termés 28 q fölött van, akkor még 14 plusz munkanap jóváírást kap. Cukorrépánál: 1 kh megművelési alapbére 1500 Ft és a tervezett termésátlag elérése esetén plusz 6 Ft/q. Ha a termésátlag terven felüli, akkor a terven felüli termés árbevételének 25%-a készpénzben.