Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A termelőszövetkezet gondoskodik a területek jó előkészítéséről, a vetésről, a területek időbeni kiméréséről és a munkák minőségi átvételéről." Az 1973-as évig volt érvényben az ismertetett elosztási elv. 1973-tól a cukorrépát szemenként vetették és ez módosította a megállapodást úgy, hogy csökkentették a sarabolás, illetve az egyelés munkamozzanatait és ennek arányában csökkent kb. 200 Fttal az alapbér. Kukoricánál az elmúlt utolsó években is maradtak a feltételek, de csak a terület 50%-át végeztették részesműveléssel, a másik 50%-át már vegyszeresen kezelték és géppel takarították be. Mint már említettem, a háztájinak szoros a kapcsolata a közös gazdasággal. A sokrétű összefonódás a termelőszövetkezet gazdálkodásának kezdetétől fogva jellemző. A gazdaság fokozatos erősödésével a háztáji gazdaságok is erősödtek. A hatvanas évek elején a háztáji föld mértékének megállapításánál fontos tényező volt a közös háztartás, vagyis ha egy háztartásban több tag teljesítette az 1600, 1200 és a 800 n-öl háztáji földhöz előírt munkaegységet, akkor is csak egy tag kaphatta meg azt. A későbbiekben ez úgy változott, hogy minden tag, aki az előírt munkaegységet teljesítette, közgyűlési határozattal megkapta a munkateljesítménye szerinti földterületet, ez vonatkozott a nyugdíjas tagokra is. A háztáji földet minden esetben a határ legjobb és frissen trágyázott területein osztották ki, és emiatt a területeken általában mindig magasak a hozamok. A területen kukoricát, árpát és burgonyát termelnek. Megmunkálását a termelőszövetkezet végezte térítés ellenében. A háztáji terület kiírásának feltételei gyakorlatilag ma is a leírtak szerintiek. Jelentős különbség a háztájiban tartható állattartás formáiban van. E korszak elején néhány kivétellel, minden tag (család) jelentős háztáji állománnyal rendelkezett. Általában 1 tehene, 1—2 növendéke és 3-4 sertése volt egy-egy termelőszövetkezeti tagnak. Ez a szám az utolsó néhány évben gyarapodott, mert az 1973-as évben sok olyan család volt, ahol 4—5 szarvasmarhát tartottak és nem kevés azoknak a száma sem, akik 6—8 sertéssel foglalkoznak. A szarvasmarhából legtöbb a hízómarha. Ezt a tevékenységet több kormányhatározat is elősegítette mégpedig úgy, hogy kedvezőbbé tette a hízómarha felvásárlási árát. Nem kevés azoknak a száma, akik tenyészbikákkal foglalkoznak. Ezen kívül az utolsó két évben és jelenleg is növendékneveléssel is foglalkoznak. A növendékeket a termelőszövetkezet felvásárolja — külön erre a célra épített növendéknevelőt - és saját állományát pótolja a legjobb egyedekből, a többit tovább adja egyéb gazdaságoknak. A háztáji állomány e korszak elején nagyobb volt, mint az összes közös állomány, ezért eltartása is gondot okozott. A háztáji állatállomány alakulását az alábbi számok jellemzik: (db-ban) 1961 1965 1970 1971 1972 1973 Szarvasmarha 402 396 469 457 467 432 ebbőhtehén 198 185 206 191 188 175 Sertés 689 732 825 836 838 812 ebbőhkoca 76 61 40 29 30 28