Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Az állatállományt helyesebb értékben kimutatni, mint természetes mérőszámmal, annál is inkább, mert - a föld kivételével - a többi termelőerő is értékben került kimutatásra. Az állatállomány értékének növekedése jelentős volt az elmúlt években. A növekedési tendencia azonban nem volt egyenletes. A tenyészállatok értéknövekedése több mint kétszerese, az egyéb állatok értéknövekedésének, 2,7-szerese az 1961. évinek. A számok azt mutatják, hogy amíg tenyészállományát a termelőszövetkezet rendszeresen fejlesztette, addig a közös állományból gyakorlatilag minden év végén közel ugyanaz a mennyiség maradt, mint az előző években. Az egyéb állatok csoportjának 2,7-szeresére való növekedése azonos szintet mutat, mert 1961-től 1973-ig közel 40%-os áremelkedéssel lehet számolni. Az állatállomány értékszerkezete a tehenészet, de elsősorban a tenyészállat nevelés felé tolódott el, hisz az összes állomány értékének 1960-ban 43,2%-át, 1971-ben 50,7%-át a tenyészállat érték képviselte. Az 1973-as évtől kezdve viszont az egyéb állatok értéke több mint 60%. Oka, hogy 1973-ban egy külön telepen tartották a háztájiból felvásárolt fiatal szarvasmarhákat, az úgynevezett intervenciós telepet valósították meg. Rábacsanakon számításba kell venni azt is, hogy a második világháború előtt is intenzíven foglalkoztak tenyészállatneveléssel. 6. A gazdaság üzemi és munkaszervezete, a jövedelemelosztás módjai és a háztáji gazdálkodás alakulása A termelőszövetkezet üzemi és munkaszervezete e korszakban nem változott és nem is korszerűsödött. Lényegében a korábbi üzemi szervezet maradt érvényben. A változást csak az jellemzi, hogy a két főágazat élén gyakorlati tapasztalattal rendelkező okleveles szakemberek állnak és így a növénytermesztésben a brigádok és csapatok a főagronómus hatáskörébe tartoznak egy beosztott növényvédő agronómussal és egy gépcsoport vezetővel, míg az állattenyésztőhöz az állattenyésztési brigádvezetők. A szövetkezet méreténél fogva nincs értelme más, korszerűbb szervezet kialakításának. A napi munkaelosztás délután történik. A megválasztott vezetők munkája a fejlődés következtében nem több, de összetettebb lett. A személyi és egyéb ügyek mellett már jobban oda kellett figyelni a termelést szabályozó tényezőkre is. Ez a tény megnövelte a függetlenített szakvezetők és a választott vezetőségi tagok munkáját és felelősségét. Az új viszonyoknak megfelelően kellett már meghozni döntéseiket és azokat a tagság érdekében és esetenként velük szemben is képviselni. Ezt a problémát érinti már az 1964. és 1965. évi zárszámadási beszámoló, ahol erről az elnök így fogalmaz: „Hiányosságként fel kell vetni azt, hogy a vezetőségi tagok egy része az ún. „kényes kérdésekben" nem vagy csak nehezen foglal állást, mond véleményt, de ez áll a gazdálkodás korszerűsítésének problémáira is. Mivel egyre újabb dolgok fordulnak elő a termelésben, egyre több olyan dolgot használunk, amit eddig nem, ezért a jövőben a szakemberek részéről jól előkészített anyagokat kell készíteni a vezetőségi ülésekre. Ezeket az anyagokat előre ki kell küldeni a vezetőségi tagoknak, hogy tanulmányozhassák."