Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
— az eredményesebb gazdálkodás hatására növekszik az egységnyi időre jutó részesedés, így az átlagos kereset is, — a háztáji földjogosultság és az egyéb közvetett juttatások — fizetett szabadság, táppénz - a teljesített munkanapok számától függ, ezért a tag érdekelt a minél több munkanap teljesítésben, — egyre növekszik azoknak a száma, akiknek fő, illetve egyedüli jövedelemforrása a közös gazdaságban végzett munka, tehát növekszik a rendszeresen dolgozó tagok száma. A közösből származó jövedelmen túl nem hanyagolható el a háztáji, ületve illetményföldből és a háztáji állatállomány termeléséből származó bevétel sem. A szövetkezet a teljesített munkanapok számától függően — nyugdíjasoknál attól függetlenül —800, 1200, 1600 négyszögöl háztáji területet biztosít a tagok és alkalmazottak részére. A háztáji terület mintegy 50 százalékán kukoricát, 50 százalékán kalászos gabonát termelnek a tagok. Az 1 kh-ra jutó termelési érték 4—6 ezer forint között alakul. A háztáji terület, de még inkább a háztáji állatállomány jelentősége az átszervezést követő időszakban jelentősebb volt, mint a fejlődés későbbi szakaszában. A háztáji állatállomány tartására ösztönözte vagy kényszerítette a tagokat a jövedelemrészesedés természetbeni rendszere és a közösből származó jövedelem alacsony színvonala. Jellemző adatok az elmondottakra, hogy 1961-ben a háztáji állatállomány még 122 db szarvasmarha, ebből 58 db tehén, 332 db sertés, ebből 5 db anyakoca, 37 db juh és jelentős létszámú baromfi volt. Ez az állomány egy évtized alatt szinte jelentéktelen mértékre zsugorodott. Főleg a szarvasmarha létszám csökkent, jelenleg alig van 10—15 db tehén a háztájiban. A sertéshizlalás is inkább a szűk családi szükségletek kielégítését szolgálja, anyakocát már nem tartanak, a hízóalapanyagot vásárolják. E jelentős változások okát a közellátás általános fejlődésében, a megváltozott életkörülményekben és a közös gazdaságból származó rendszeres pénzbeni jövedelem növekedésében kell keresni. A termelőszövetkezeti tagok végzett munkájának anyagi elismerésén kívül nagy jelentősége van az erkölcsi megbecsülésnek is. A szövetkezeti gazdálkodás kialakításában és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében végzett jó munkájukért többen kaptak kitüntetést, így Pásztor László elnök 1961-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1969-ben a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosai még: özv. Szántó Istvánné (1969), Szabó János (1969), Szabó Pál (1971), Fekete Dezső (1971), Nagy Ferenc (1972). A fentieken kívül 3 szövetkezeti tag a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag kitüntetés tulajdonosa és 4 tag Elismerő Oklevéllel rendelkezik. A termelőszövetkezet fejlődésének ez a szakasza lényegesen megváltoztatta a szövetkezeti tagságnak a közös gazdasághoz való viszonyát. A szövetkezeti tagság általában elégedett, talán egy sem akad közöttük, aki az egyéni gazdálkodás korát kívánja vissza. A tagok tudata a rövid egy évtized alatt sokat változott; tárgyalásokon, gyűléseken és beszélgetések során is egyre többször hallatszik a ,,miénk" kifejezés, valamint a kollektív munka és felelősség szavai, mint pl. „megbeszéljük, megnézzük, nem engedjük".
