Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
1970-ben mindössze 65 kh-on, a szántóterület 8,8 százalékán történt istállótrágyázás 270 q/kh adaggal. - A felhasznált műtrágya mennyisége évről-évre növekedett. 1969-ben a szántóterület 100%-át, 1970-ben 82%-át át mű trágyázták, ezenkívül megkezdték a rét- és legelőterületek műtrágyázását is. A műtrágyázás alakulását jellemzik a következő számok: 1966 1969 1970 műtrágyázott szántó, kh 677 733 602 a szántó %-ában 84 100 82 1 kh műtrágyázott területre jutó vegyesműtrágya, kg 224 369 397 műtrágyázott rét, kh 150 1 kh-ra jutó vegyesműtrágya, kg 334 műtrágyázott legelő 25 1 kh-ra jutó vegyesműtrágya, kg 220 A műtrágyázás színvonala még nem kielégítő a gazdaságban. 1970-ben 42 kg műtrágyahatóanyag jut 1 kh mezőgazdasági területre, illetve 75 kg 1 kh szántóra. A műtrágyák arányát is felül kell vizsgálni; nagyon kevés a kálium műtrágya felhasználás — az összes hatóanyagnak mindössze 12%-a — pedig káliigényes növények termesztésével is foglalkoznak. — Az egyéb agrotechnikai feltételek is sokat javultak ebben az időszakban: rendszeres vetőmagcsere, intenzív fajták, vegyszeres gyomirtás, jobb talajmunka, időbeni vetés stb. Összefoglalva megállapítható, hogy a fejlődés ellenére a növénytermesztés feltételei még ebben az időszakban sem teremtődtek meg ügy, hogy a korszerű nagyüzemi termelés és a nagy hozamokat biztosító minden termelési tényező optimálisan biztosítható legyen. Külön meg kell említenünk a takarmány-termesztés helyzetét és problémáját. A termelőszövetkezet a szántóterület 57%^án termel takarmánynövényeket. Ha figyelembe vesszük, hogy 612 kh gyepterülettel is rendelkezik a gazdaság, akkora mezőgazdaságilag művelt terület 75 százaléka állattenyésztési célokat szolgál. A gazdaság állatsűrűségét figyelembevéve 4,1 kh mezőgazdasági terület tart el 1 számosállatot, ami a takarmánytermő területek ki nem elégítő hozamára, illetve gyenge állateltartó képességére utal. Az állattenyésztés jövedelmezőségének kiritikus kérdése a takarmányköltségek alakulása. Alacsony állateltartó-képesség esetén viszont a felhasznált tápanyag költsége és ennek következtében az előállított állati termék költsége is magas. A takarmányok termésátlagai is azt bizonyítják, hogy olcsó tápanyagtermeíésről nem beszélhetünk. A tömegtakarmány-termelés problémájára utal az is, hogy az abraktakarmány felhasználás nagyon megnövekedett: 1 számosállatra 12,6 q abrakfelhasználás jut (1970), holott az abrakigényes állatfaj aránya még nem jelentős — az összes számosállatnak 17 százaléka -.
