Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
kétségtelenül megállapítható, hogy az értéknövekedés nagyobbik hányadát az eszközvolumen növekedése eredményezte. A termelőszövetkezet a fejlődés e szakaszában a műszaki ellátottság növelése végett 1 db SZK-4-es kombájnt és 1 db tehergépkocsit vásárolt, valamint 6 db erőgép befogadására alkalmas gépszint, illetve gépjavító műhelyt épített. Az alapgépesítés befejezésére, illetve korszerűsítésére újabb munkagépeket vásároltak. Az állattenyésztés fejlesztése céljából korszerűsítették az apátiföldi növendékmarha istállót, majd 1970-ben három szomszédos termelőszövetkezet társulásában megkezdték egy évi 4000 hízósertést kibocsátó sertéstelep építését. A nem termelő beruházások között meg kell említeni a központi majorban létesített üzemi fürdő felépítését. A fejlődés ellenére az 1 kh mezőgazdasági területre jutó állóeszközérték nem éri el a 6000.— forintot, aminek alapján a szövetkezet a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek között is a rosszabbul ellátottak közé sorolható. Meg kell azonban jegyezni, hogy az üzem nagysága, termelési szerkezete nem indokolja az állóeszköz ellátottság nagyobb arányú növelését. A forgóeszközállomány az állóeszközök értékének 56—62 százalékát teszi ki, ami az adott termelési színvonalat tekintve kielégítőnek mondható. Az állatsűrűség az állatállomány növekedése ellenére nem éri el a kívánt szintet; 100 kh mezőgazdasági területre 17,6 számosállat jut (1970). A szarvasmarha állomány nagyobb arányú növelését akadályozza az árterületek rendezetlensége, a rét- és legelő területek bizonytalan terméseredménye. A termelőszövetkezet traktor-ellátottsága közepesnek tekinthető; 1970-ben 1 traktorra 104 kh közös szántó, illetve 202 kh mezőgazdasági terület jut. Ha számításba vesszük, hogy 1 db traktorra jutó évi normálhold teljesítés 600—800 között alakul, megállapíthatjuk, hogy az erőgépek kapacitás-kihasználásával probléma van. Az eszközellátottság növekedésével párhuzamosan jelentősen növekedett a termelőszövetkezet tiszta vagyona is. Az 1 kh közös mezőgazdasági területre, illetve az 1 nyilvántartott tagra jutó tiszta vagyon a következőképpen alakult: 1966 1968 1970 1 kh közös mm.területre jutó tiszta vagyon, Ft 2530 5150 6880 1 nyilvántartott tagra jutó tiszta vagyon, 1000 Ft 18,8 43,4 55,1 Az adatokból megállapítható, hogy a tiszta vagyon a vizsgált időszakban megközelítően a háromszorosára növekedett. Meg kell azonban jegyezni, hogy az abszolút összegben történt növekedés nem volt ilyen nagymértékű, mivel a fenti mutatószámok a terület és a taglétszám 10 százalékos csökkenése mellett alakultak ki. A tiszta vagyon növekedése nem tekinthető teljesen a gazdálkodás eredményének, mégis szemléltetően jellemzik a termelőszövetkezet gazdasági megerősödését.
