Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
1949 februárjában vettünk 1 pár lovat, ami persze nagyon kevés volt a 137 kh-unkhoz, de a gépállomás már ebben az évben elvégezte az alapvető talajmunkákat és vetést. Mivel ún. állami tartalékföldön alakultunk, saját 2—3 kh földjét még 1949-ben is mindenki egyénileg művelte, de ez 1949 őszétől megszűnt. Egyéni kezelésben csak a törvényes 1 kh háztáji maradt. Az első közösből származó bevétel? Az bizony nagyon emlékezetes marad a számunkra. 1948/49 telén kaptunk 18 sörét és a hizlaláshoz szükséges takarmányt. A ráhizlalt súly ellenértékét kaptuk meg, amiből a takarmány árát levonták. 1949 május 1-én ezt a pénzt osztottuk fel magunk között. Bizony nagy öröm volt az első közös „szerzemény". 1950-ben további belépőkkel már 70-re szaporodott a tagságunk, de a következő években nagy volt a jövés-menés. Beléptek, kiléptek és az alapító tagok fele is elhagyott bennünket. Különösen nehéz volt az 19*52—53-as év. Naponta hoztuk a péktől a kenyeret és osztottuk el egymás között. Közös állatállományunk már 1950-ben is volt, de minőségileg 1951-ben nagyot javult. Kaptunk 15 fejőstehenet. Én attól kezdve Herédi Bélával együtt a tehenészetben dolgozom. A jövedelemmel mindig elégedettek voltunk. A kezdet kezdetén is megtaláltam a számításomat. Amint mondtam már, én föld nélkül léptem a csoportba. A földosztáskor kaptam volna ugyan én is 6 hold földet a hattagú családom után, de semmi felszerelésem nem volt, nem mertem belevágni. Maradtam továbbra is afféle jövő-menő munkás, agrárproletár. A jövedelmem a csoportban sem lett kevesebb mint azelőtt volt. De ahogy növekedtek az egyéni gazdák beszolgáltatási és adóterhei, viszonylag kedvezőbb helyzetbe kerültünk. Ezekben az időkben az átlagos jövedelmünk megfelelhetett egy 10—12 holdas gazdáénak. Egyik-másik egyéni gazdát bizony ebben az időben ki is segítettük, vetőmagot, takarmányt adtunk el nekik, de még az is előfordult, hogy napszámot fizettünk. Azt ezért nem mondhatom, hogy irigykedtek ránk az egyéniek. Gúnyolódva továbbszolgáló cselédeknek is neveztek bennünket. Ha lassan is, azért gyarapodtunk. Néha furfanggal is. Ezidőtájt lehetőség volt a föld bérbevételére. A nálunk szokásos kishaszonbér 5-6 kg búza, vagy annak a pénzbeni értéke volt aranykoronánként, és sokan voltak, akik haszonbérbeadással igyekeztek szabadulni a beszolgáltatási terhektől. így mi is haszonbérbe vettük 1949-ben a Kerekes tanyát 31 kh-val. A haszonbért persze az akkori kulákpolitika segítségével nem kellett kifizetnünk, de a föld megmaradt. Minden nehézség, küszködés ellenére jó kis csoport lettünk. Persze hogy volt írígykedés, torzsalkodás, hiszen mindenki szeretett volna többet keresni, könnyebben élni. Mégis összekovácsolódott egy olyan mag, amely 1953-ban is együtt maradt - volt ugyan sok kilépő - és 1956-ban is szilárd volt a csoport. Semmi kárunk nem lett, a közös vagyon érintetlen maradt. Hogyan vezették a csoportot? Amint mondtam az első 11 fős csoport Győré Sándor vezetése alatt állt, de őt már 1949-ben elvitték tőlünk. Elnöknek Greskovics Sándort választottuk meg. Egyszerű parasztember volt, köztiszteletnek és szeretetnek örvendett. A belső egyenetlenkedés miatt ugyan 1951-ben 1 évre felváltotta az elnökségben Kelemen László, de aztán újból őt választottuk meg. Nem szerette az „irodai" munkát. Közöttünk,
