Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
BEVEZETÉS Megbízatásom tulajdonképpen az abonyi „Ságvári" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet történetének monografikus leírására szólt, de ezt a feladatot csak akkor tudtam volna megoldani, ha két termelőszövetkezet történetét párhuzamosan készítem el. 1969 végén egyesült ugyanis a „Kossuth" és „Lenin" termelőszövetkezet. A két jogelőd megalakulásának időpontja és körülményei, területe, taglétszáma stb. nagyjából azonos volt. Az egyesülésre valójában a „Lenin" nem megfelelő ütemű fejlődése miatt került sor. Kétségkívül izgalmas feladat lenne annak nyomonkövetése, hogy az azonos közgazdasági környezetben dolgozó két szövetkezet közül miért kellett a valamivel rosszabb természeti adottságokkal rendelkező „Kossuth"-nak a másik segítségére sietni? Hogyan verbuválódott az egyik termelőszövetkezet tagsága minden volt és létező nehézség ellenére viszonylag egységes, jól szervezett kollektívává, miért nem sikerült ez a másiknak? VÜágos, hogy vezetési, személyi, szervezési okok játszottak közre, a személyiség „történelemformáló" szerepe. A személyi hatás „mennyiségesítésre" egészen ritka példa lenne. Monográfiánk ezért csak a „Kossuth" fejlődését követi nyomon megalakulásától (1948 október 1-től) az egyesülésig, 1969 végéig. Mivel a termelőszövetkezet az ország legrégibb szövetkezeteinek egyike, történetében összesűrűsödik termelőszövetkezeti mozgalmunk története, tükröződik benne, mint cseppben a tenger. Az indulás és a jelen közti különbség túlzónak tűnő megjegyzésekre ragadtathatná a történet íróját, ha egymás mellé állítja a következő adatokat: Az első termelőszövetkezeti csoport 11 fővel alakult 137 kh-on, a „Kossuth" 1969-ben 3 599 kh-on gazdálkodott 472 taggal. Az előd induló közös vagyona két üres tanya, a „Kossuth"-é 36,8 millió Ft, amelyből a tisztavagyon majdnem 30 millió. A közösből való részesedés első dokumentált - 1950. évi — összege 60 ezer Ft, 1969-ben mintegy 9,7 millió. Az 1948 őszén elültetett csemete tehát húsz év alatt hatalmas fává terebélyesedett, története remélhetően tanulságos lesz mind a jelen, mind a jövő agrártörténészei számára. Legyen szabad azonban elöljáróban egy „műfaji" aggályra is felhívni a figyelmet. A történelemírás elvileg a történések és az azokat mozgató erők kronologikus rendezése. A történetíró rostáján tehát áthullanak az emberi kapcsolatok egyéni motivációi, maradnak az egyénit tükröző általánosok. Ha az utóbbiak is elmaradnak már nem történelemmel, hanem statisztikával állunk szemben. Mivel nem az a feladatom, hogy az adott korszak történelmét általában tárgyaljam, az egyedit reprezentáló statisztika lesz a történet uralkodó eleme, tehát csak szűkített értelemben történelem.
