Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

A termelőszövetkezetben szinte hagyománya van a szakember-utánpótlásnak. Az alapgondolat: a szövetkezet nevelje ki őket. A helybeli származás előnyei között elsősorban az emberismeretet hangsúlyozzák a szövetkezet vezetői. Ennek különösen a kezdeti években, a szervezés idején volt nagy jelentősége. Ma már ez a szemléletmód kissé változott, amennyiben egy-egy tehetséges gyakornok — ha a szövetkezet vezetőivel, tagjaival kölcsönösen jó kapcsolatot alakított ki —, annak ellenére vezető lehet, hogy nem falubeli. A gazdaságban a szakmai színvonal alakulását, növekedési ütemét a 4. táblázat adatai szemléltetik. 4. táblázat. A szakképzettek számának alakulása Iskolai végzettség I960 fő 1966 fő 1972 fő Egyetem, főiskola 1 2 10 Középiskola 13 18 35 Szakmunkás iskola 9 65 142 Összesen: 23 85 187 A szakképzettség színvonalával — fejlődésének ütemével — a pillanatnyi technikai felkészültség szempontjából nagyrészt elégedettek a szövetkezet vezetői. Leginkább a felső vezetés és a gépesítés szakmai színvonalát tartják megfelelőnek — s mint vallják —, e két területen talán a legnagyobb a képzett munkaerő szerepe a nagyüzemi fejlődés kezdeti szakaszában. Az elkövetkező években az állattenyésztésben és a középvezetésben kívánják a képzettség szintjét emelni. A szakképzett munkaerő arányának növekedése azonban feladatokat, tennivalókat is eredményez: a képzettebb, fiatalabb tagok jobb munkakörülményeket kívánnak. Érzékelhető az a tendencia, hogy valamely munkakör betöltésénél a pénz — mint a több és főleg jobb munka ellenértéke — jelentőségéből kissé veszít, ugyanakkor a munkakörülmények szerepe nő. A tésztaüzembe például 1200—1300 Ft-os fizetésekért versenyeztek az asszonyok, mert fedett munkahelyen dolgozhatnak, s fehér köpenyt viselnek ... A szakmai színvonal növekedése tehát elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a munkakörülmények iránti fokozott igényekkel. A vizsgálatba vont 112 dolgozó tag egyik kérdésünkkel kapcsolatban azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a szakképzett munkaerő — ha több munkát ritkábban is végez •—-, de amit csinál, az minőségileg jobb, mint a képzetleneké. Ez a tudomásunkra jutott általános értékelés fontos és pozitív jele annak, hogy a szövetkezeti tagság elismeri a szakmunka kvalitásait. De minden bizonnyal nem kevés erőfeszítésébe került a szövetkezet vezetésének is, hogy a szakmunka megfelelő anyagi és erkölcsi elismerését biztosítsa. A traktorosokat például négy kategóriába sorolták műszaki hozzáértés, megbízhatóság, a végzett munka minősége, a vállalt munkanap-teljesítés alapján. Az I. és a II. osztályú traktorosok a „legkényesebb", legtöbb lelkiismeretességet igénylő munkákat végzik, így a vetést, vegyszerezést. Szállításban például csak ritkán vesznek részt, az a III. és IV. osztályú traktorosok fő munkája. A legjobb