Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

és leggyengébb traktorosok keresetében így havonta mintegy 10—-15% eltérés adódik. Ez az intézkedés jelentős közvélemény-formáló hatású volt, amit a válaszokból érzékelhettünk. A rendszer egyébként két éve van érvényben, s a követelmények szintjére legjobban az világít rá, hogy jelenleg 4 fő tartozik az I. kategóriába. 2. A szövetkezeti tagok munkavégzésének sajátosásgai A létal emberek a környékbeliek megítélése szerint is szorgalmasak, becsületesek, szeretik a pontos munkát. Igyekezetüket korábbi és jelenlegi anyagi stabilitásuk egyaránt bizonyítja. Az egy tagra jutó 1971. évi részesedés 25 873 Ft volt, amelyhez mintegy 10—15 ezer Ft háztájiból származó jövedelem járult. A háztájiban előállított vagy megtermelt áru jelentős részét a szövetkezeten keresztül értékesítették a tagok: 1970-ben 7 millió, 1971-ben 9,2 millió Ft értékben. Jelzett összegek az alábbi tételekből tevődtek össze: 1970 1971 mennyiség MFt mennyiség MFt Hízómarha (db) 245 2,9 224 2,7 Sertés (db) 1014 3,2 1534 4,5 Tej (lt) 215000 0,9 255000 1,5 Tojás (db) — — 400000 0,5 Összesen — 7,0 — 9,2 A szövetkezet vezetése — nac ryrészt szociális indítékok alapján — lehetővé tette, hogy tagjai háztáji munkával (a megtermelt áru szövetkezeten keresztül történő értékesítésével) váltsanak meg munkanapokat a közösből. Ezzel főképpen az idősebb tagok élnek, akik különböző indítékok alapján választják ezt a megoldást. Az idősek egy része teljesíti a kötelező munkanapot, erre ,,tesz rá" a háztájiban végzett munkával. így nő a nyugdíjalap és természetesen a kereset is. Mások — a fizikailag már kevésbé teherbírók — ezt azért teszik, hogy elérjék az előírt munkanapteljesítés (nőknél 120, férfiaknál 180) szintjót. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagsága nemcsak a háztáji gazdálkodásban igyekvő, hanem a közösben is dolgos és aktív. Evek óta visszavisszatérő aggályuk, hogy a gépesítés elveszi kenyerüket, nem marad munkaalkalom. A „munkanélküliségtől" való félelem gyakori témája a tagságnak. A termelőszövetkezet elnöke 1971. IX. 1-én egy vezetőségi gyűlésen ezzel kapcsolatban a következőket mondotta : „Év elején mindig megkérdezzük tagjainkat, hogy ki kér állandó munkát. Aki ezt év elején bejelenti, annak biztosítunk is folyamatosan munkát." „Ebben az évben több munkabért fizettünk ki a tagság részére, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ha azt állítja valaki, hogy kevesebb munkát végeztünk, akkor mire megy ki a több munkaegység ? A növénytermesztés cca. 8 000 m. egységgel használt fel többet, mint a múlt év ugyanilyen szakában." A nagyüzemi fejlődés a szorgalmon, munkakedven túlmenően azonban további követelményeket is támaszt a tagsággal szemben. E többletkövetelmények közül