Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

II. A SZAKKÉPZETTSÉG ÉS SZEREPE A MUNKAVÉGZÉSBEN 1. A szakképzettség színvonalának alakulása, jelentősége Mielőtt a címben jelzett kérdéskör tárgyalására sor kerülne, érdemes röviden folytatni az előző fejezet gondolatmenetét, s összefüggést keresni a korábbi társadalmi státus és a szakképzettség között. A kérdés a következő: az 1957-es (gyakorlatilag az ötvenes években betöltött) státus befolyásolta-e a megkérdezett tagok szakképzettségét? Konkrétabban: jelenleg kik szakképzettebbek, a volt egyéni gazdálkodók-e vagy azok, akik az ötvenes években egyéni gazdálkodást nem folytattak ? A 3. táblázat adatai világosan felelnek. 3. táblázat. Az 1957-ben betöltött státus és a szakképzettség kapcsolata A kérdezett foglalkozása Szakképzettség Összesen 1957-ben szakképzetlen szakképzett fő °/ fő % fő % fő /0 Még nem dolgozott 3 14,3 18 85,7 21 100,0 Egyéni gazda volt 47 72,3 18 27,7 65 100,0 Más területen dolgozott 13 50,0 13 50,0 26 100,0 Összesen : 63 56,3 49 43,7 112 100,0 Az eredmények nemcsak arra utalnak, hogy az egyéni gazdálkodók „lemaradtak'" a szakmai képzettség megszerzéséről, hanem jól érzékeltetik azt a tendenciát is, hogy az 1957-ben még nem dolgozó —• azóta munkába lépett fiatalok között van a legtöbb szakképzett. (Szakképzettnek tekintettük mindazokat, akik szakmunkások, illetve betanított munkás képzésben részesültek.) Vizsgálatunknak ezek — egyébként Belvárdgyulán is tapasztalt — felismerései bizonyítékai annak, hogy az ötvenes években egyéni gazdálkodást folytató volt paraszti rétegek szerepe a nagyüzemi fejlődés egyre több szakismeretet megkívánó, jelenlegi szakaszában relatíve kisebb, mint azoké, akik nem kötötték életüket a földhöz (ami talán jobb megélhetést biztosított, de nem adott képzettséget.) A történeti hűség szellemében meg kell jegyezni, hogy a létai parasztembereknek is volt „képzettsége". Jól értettek a gazdálkodáshoz, noha ismereteiket nem iskolában, hanem az élet nehézségei közepette, tapasztalataik alapján szerezték. Az így, sok fáradsággal összegyűjtött ismeretanyagért azonban senki sem állított ki számukra bizonyítványt. A hagyományos gazdálkodói tapasztalatok jelentősége — a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti éveiben — vitathatatlan volt. Sok idős tag azonban még ma is úgy érzi, hogy,,van szakmája", ért a növénytermeléshez, állattenyésztéshez.