Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

szövetkezetben dolgozó tagot minden beszámított nyugdíjév után a munkaegységkiegészítés értékének 2%-a illeti meg. Nagyszerű kezdeményezés ez, amelynek indoklását és részletes metodikáját Juhász István, a termelőszövetkezet elnöke igényes gondossággal megírt cikkben ismertette 1970. május hónapban a megyei tsz. területi szövetségek lapjában, a „Termelőszövetkezeti Figyelő"-ben. A bevezetett rendszer jelentősége megérdemelné a cikk teljes terjedelemben való leírását. Miután erre nincs lehetőség, így csak idézek a cikkből: „A magyar termelőszövetkezeti mozgalom két évtizede alatt a jövedelemrészesedési rendszerek sokasága alakult ki. Ezen rendszerek közös vonása, hogy a szövetkezet osztható jövedelmét a termelőszövetkezeti tagok (alkalmazottak) között a végzett munkateljesítmény alapján osztják el. A mi termelőszövetkezetünk is e hagyományos elosztási elvet követte az elmúlt tíz esztendőben. Számtalan lényeges tényezőt nem vettünk figyelembe. így nem vettük figyelembe, hogy az illető termelőszövetkezeti tag hány éve dolgozik a termelőszövetkezetben. Elosztási rendszerünk nem jutalmazta a folyamatosan megszerzett tagsági éveket. A fizikai munkát végző dolgozók munkateljesítménye egy bizonyos kor elérése után csökkenő tendenciát mutat egy időegység alatt. Fizikai munkát végző termelőszövetkezeti tagjaink éppen a nyugdíjalap szempontjából figyelembe vett években érnek el kisebb jövedelmet, függetlenül attól, hogy az ezt megelőző 10—20—30 esztendőben lényegesen több munkát végeztek, nagyobb jövedelmet értek el. Termelőszövetkezetünk 1970. évi terve az eddig jól bevált részesedési rendszert fenntartva (munkateljesítmény és végtermék vagy termelési eredmény) az alábbi szempontok figyelembevételével módosította jövedelemrészesedési tervét: 1. Az életkor előrehaladásával a fizikai munkát végző tag munkaerejének csökkenésével közel egyenes arányban csökken az időegység alatt végzett munkatelj esítmény. 2. A csoporttulajdonos termelőszövetkezeti tag a ténylegesen végzett munkája arányában (nyugdíjévek arányában) járul hozzá a szövetkezet vagyonának létrehozásában. 3. A fizikai munkát végző termelőszövetkezeti tag nyugdíjalap szempontjából figyelembe vett részesedése az 1. pontból eredően alacsonyabb, mint a tagsági viszony kezdetétől nyugdíjba vonulásig elért részesedés átlaga. Nyugdíjéve arányos pótlék címén a termelőszövetkezetünkben megszakítás nélkül folyamatos tagsági viszonynak megszerzett minden nyugdíj esztendő után a gazdasági évben megszerzett munkaegységérték kiegészítés (20%) 2%-a illeti meg a termelőszövetkezeti tagot zárszámadáskor abban az esetben, ha : — az adott gazdasági évben a kötelező munkaegységet vagy munkanapot teljesítette; — tagsági viszonya az év folyamán nem szakadt meg; — magatartása a termelőszövetkezet érdekeit súlyosan nem érinti. A függetlenített beosztásban dolgozó termelőszövetkezeti tagokat, illetve alkalmazottakat a nyugdíjévarány os korpótlék nem illeti meg. Az alábbiakban egy példát mutatok be : X tag 1960-ban lépett be a termelőszövetkezetbe. Minden esztendőben nyugdíjévet szerzett. 1970-ben 250 munkaegységet teljesít; részesedése: alapmunkaegység érték 80,— Ft x 250 = 20 000 Ft munkaegységérték kieg. 20,— Ft x 250 = 5 000 Ft