Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
A termelőszövetkezeti mozgalomban az egyes szövetkezetek nem egyforma feltételekkel indultak. Vagy a föld minősége, fekvése vagy a tagság összetétele, politikai-szakmai műveltsége, munkavégzési aktivitása és fegyelme vagy a vezetés rátermettsége, képessége, képzettsége, a tagsághoz való viszonya stb. okok miatt már az indulást követő 1—2 évben ,,sok minden eldőlt". Az állami szervek a támogatás mértékénél rendszerint figyelembe vették a kialakuló helyzetet és azokat a szövetkezeteket támogatták átlagon felül, ahol a tőkebefektetés hatékony felhasználására nagyobb lehetőségeket véltek. Agrárpolitikai, termeléspolitikai, de közgazdasági szempontból is csak helyeselni lehet a koncentrált támogatást, eszközfelhasználást, beruházást. Helyes volt ez a keretgazdálkodás, a tervlebontás időszakában is. Sőt azóta a gyakorlat azt mutatja, hogy még inkább koncentrálni kellett volna az eszközöket, de a jelenlegi helyzetben szinte gazdasági törvényként kezeljük a beruházásoknál a koncentrációt. Az „Aranykalász" Tsz kirívóan nagy állami támogatást sohasem kapott. Ha többet kapott az átlagosnál, azt mindig az átlagosnál nagyobb saját forrás kiegészítéseként kapta, mindig jól megalapozott gazdaságossági számításokkal támasztva alá. Nem lehet állítani, hogy a megyében minden esetben helyesen választották ki az átlagosnál jobban „támogatott" termelőszövetkezeteket. De azt igen, hogy az „Aranykalász" Tsz mindig jól használta fel a kapott segítséget, jól kamatoztatta azokat a népgazdaság és a szűkebb közösség javára. A termelőszövetkezet vezetősége az állami szervekkel való kapcsolatot a következőképpen értékelte : ,,A tanács függetlenített vezetői sokszor olyan kérdések megoldásában is segítséget nyújtanak, amelyek lényegileg már nem is kötelezettségük. Úgy gondoljuk, hogy az elsősorban abból fakad, hogy a tanács és termelőszövetkezet vezetőségének sikerült megtalálni egymással azt a mélységes emberi hangnemet, amellyel mindig sikerült megoldani közösen azokat a problémákat, amelyeket a tagság érdeke megkíván. A felsőbb tanácsi szervek és az illetékes mezőgazdasági osztály (járási és megyei) ugyancsak megadta számunkra egész esztendőben a szükséges segítséget." Már 1962. év végén (2 éves gazdálkodás után) a termelőszövetkezet összes vagyona meghaladta a 20 millió Ft-ot, ebből tiszta vagyon 15,9 millió Ft volt. Az állami kedvezmény 2 év alatt megközelítette az 5 millió Ft-ot. Ennek ellenére a tervlebontásos rendszer fogyatékosságait időnként ők is megérezték. Anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos problémákat részletesen elemeznénk — hiszen a tsz fejlődését ezek alapvetően nem gátolták — példaként említjük: nem azt, annyit vásároltak pl. gépekből, amennyire és amire szükségük, pénzük lett volna, hanem amennyit kiutaltak. Időszakonként egyes növényféleségekből el kellett vetni bizonyos területnagyságot ; a banki hitelek mennyisége, meghatározott célra történő kizárólagos felhasználása (ez a kérdés ma sem tekinthető megoldottnak). Sok volt a jelentési kötelezettség, nem volt ritka jelenség a bürokrácia sem. A beruházási lehetőségek is korlátozottak voltak, és az is előfordult, ha nem a kötelező típusterv szerint építkeztek — menetközben ésszerűen módosították — nem kapták meg az állami támogatást. Az első időszakban a növénytermesztés és az állattenyésztés helyzetét, fejlődését a következőkben lehet összefoglalni: