Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története

V. AZ „ÚJ IDŐK" TERMELŐSZÖVETKEZET ÚJJÁSZERVEZÉSE ÉS 1959—1964. ÉVEK KÖZÖTTI FEJLŐDÉSE 1. Zalavár kollektivizálása 1959-ben ismét megkezdődött hazánk mezőgazdaságának immár megalapozottabb szocialista átszervezése. Az új áramlat nem hagyta érintetlenül vidékünket sem ; Zalavár lakói meglepődve, csodálkozva beszélgették, hogy a szomszéd — örök vetélytárs — Sármellék parasztsága megalakította a termelőszövetkezetet. Zalaváron nem ment könnyen a termelőszövetkezet szervezése. Alig néhány éve, hogy megkapták az egyházi nagybirtok vágyva-vágyott földjeit, amelyekhez álmaik megvalósítását fűzték. Az ilyen embereknek nehéz megérteniük, hogy a földosztás csak az első lépés volt, hogy a közös gazdálkodás érdeküket szolgálja. 1959 februárjában kezdődött, és kb. 3 hétig tartott a termelőszövetkezeti szervezés Zala váron. 20 főnyi agitátorcsoport kezdte a munkát, vezetőjük Németh István volt, a megyei NEB akkori és jelenlegi elnöke. Elbeszélése szerint az emberek szimpatizáltak a szövetkezés gondolatával, a fő probléma inkább az volt, hogyan is lesz a továbbiakban, milyen garanciát kaphatnak. A szervezés során semmiféle túlkapás és erőszakos cselekedet nem volt, helyesebbnek látszott időt hagyni a gondolatok formálódásának. Két hét elteltével rátértek a komoly szervezésre, sürgetett az idő is, abban az évben korán tavaszodott. Egy vasárnapi és hétfői napon sorra járták a házakat, és meglepően barátságos légkörben a lakosság túlnyomó része „alá is írt". Komoly szerepe volt ebben a tanácstitkárnak, Király Jenőnek, a község lakossága jól ismerte őt, bíztak benne, személyében biztosítékát látták választásuk helyességének. Előfordult természetesen olyan eset is, hogy néhány család kiköltözött a szőlőhegyre, várva a szervezők „elvonulását", de mindenkit igyekeztek felkeresni. A falu értelmisége messzemenően támogatta a szervezést, a katolikus pap az ügy érdekében prédikált, úgyszintén sokat segítettek a pedagógusok is. A régi termelőszövetkezet egyrészt bázist is jelentett, de sokakat visszatartott, különösen az utóbbi két év „rablógazdálkodása" taszított. Rendkívül jellemző a falura, hogy minden birtokos belépett a szövetkezetbe. Csupán egy 2 holdas gazda nem lépett be, az ő földje azonban nem is a zalavári határban volt. Jellemző az egyik módos gazda esete. Tislér József 24 kat. h. jóminőségű szántón gazdálkodott. Őt akarták minden áron megnyerni az agitátorok, tudták, hogy sokan követik példáját. Nehéz dolguk volt. Tislér József akkor még nem hitt a közös gazdálkodás jövőjében, és abban sem, hogy a nagyüzemi gazdálkodás egyéni életüket jobbá és könnyebbé teszi. Végül is utolsóként lépett be; azóta is szorgalmas, megbecsült tagja a szövetkezetnek. Az utolsók között belépő Gergelics Jenő szintén nagygazda volt, jelenleg a szövetkezet bérelszámolója. Példát adtak a Magyar Szocialista Munkás Párt szervezetének tagjai és a Hazafias Népfront helyi bizottságának minden parasztja. Őket követték a 8—15 hol-