Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

2. ábra A község kereső lakosságának megoszlása birtokkategóriák szerint belül közel kétharmadára csökkent a nincstelen napszámosok, cselédek száma. Jelentősen növekedett a középparasztok száma és aránya. A földtulajdonosok között a kisparasztok és középparasztok kerültek döntő többségbe. Míg a földreform előtt e rétegek a községben a mezőgazdasági keresők népességén belül 41,3%-ot, a nincstelenek és 0,50 ha-on aluliak pedig 43,4%-ot tettek ki, addig a földosztás következtében, 1949-ben már 64,3 %-ra nő az első csoportba tartozók aránya, a másodiké pedig 23,8 %-ra csökken. A középparasztosodás tehát itt erőteljesebb, mint országosan. Az egyes népességcsoportok változásának mértékét a 2. ábra mutatja. Ennél is nagyobb jelentőségű az a tény, hogy a község több évszázados történelme során megcsontosodott, kasztszerű szemléletének nyomása és hatása ellenére, először cselekszik az a réteg, amelynek korábban soha nem volt meghatározó szava a község életében. Ez a retteg mer és tudott tenni, változtatni a múlton. A község társadalmára kiható strukturális változás tehát nemcsak azt jelentette, hogy a nincstelenből szegényparaszt, a szegényparaszból pedig középparaszt lett, s birtokbavették a földet, hanem azt is, hogy e strukturális átalakulás a demokratikus fejlődés alapjait vetette megAlsószuhán is, egyben elhozta a társadalmi egyenjogúság lehetőségének tudatát is. b) A község mezőgazdaságának rekonstrukciója Az 1945. év tavasza — mint mindenütt az országban — itt is rendkívül nehéz helyzet elé állította a község lakóit. Igaerő nem volt, a fogatok zömét hadiszolgálatra vezényelték. Az ökör- és tehénállományt élelmezés céljára elhajtották. A front átvonulása után néhány sebesült ló maradt vissza a községben. Szarvasmarha és egyéb jószág is kis számban volt fellelhető. Súlyosbította a helyzetet a vetőmaghiány. Az őszi betakarítást elvégezték ugyan, de fogat- és kézierő hiányában nehezen haladt a nyárvégi szántás, s bizony nagyon kevés volt az őszi vetés. E munkák nagy része szervezetlenül folyt, asszonyok, gyerekek végezték, akiknek nem volt jártasságuk e munkában. Azoknál a családoknál volt kedvezőbb a helyzet, s végezték jobban a munkát, ahol idős, katonai szolgálatra be nem vonult férfiak voltak. Az 1944. évi termés egyébként is gyenge volt. Hihetetlen gondot okozott az 1945-ös tavaszi gazdasági munka. Csak úgy tudtak vetni, hogy saját szájuktól vonták el a vetőmagot. Különösen nehéz helyzetben voltak az új földtulajdonosok, miután nem rendelkeztek sem igaerővel, sem vetőmaggal, sem gazdasági felszereléssel. Nagyon sokan kapával,