Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

elégítette ki, csak elenyésző hányada lett áru. Általában a naturális forma volt a jellemző a tevékenységek községen belüli cseréjére. A község mezőgazdasági területének alakulását, művelési ágak szerinti össze-tételét az 1. ábra szemlélteti. Az 1880-as évekre kialakult területi összetétel az 1890-es évek során némileg változott. A kert- és szőlőterület visszaesett/ennek valószínű oka az 1880-as években pusztító filoxera, amely a szépen díszlő szőlőket itt is kiirtotta. Azóta nemes szőlőt nem termelnek, csak az értéktelen direkttermő fajtákat. Csökkent az erdőterület is a szántó és legelő javára, ami az előzőekben említett mezőgazdasági termelés térhódításának következménye. ' A művelési ágak XIX. század végére kialakult aránya lényegi változást nem mutat a későbbi évek során. Még kisebb változást látunk a község állattartásában. Alig változott az állatállomány XIX. század végére kialakult létszáma és tartási módja, sőt számbelileg visszaesett. Az állatállomány összetételében az 1930-as évek közepére mutatkozott némi változás, amikor a lóállomány 80 db-ról 124 db-ra nőtt, a juhállomány 821 db-ról 271 db-ra, a sertés 246 db-ról 228 db-ra esett vissza. A szarvasmarha pedig továbbra is 250 db körül mozgott. így az összes számosállat 351-ről 345re változott. Az állatállomány fő tartási módja természetesen a legeltetés. A legelők közbirtokossági kezelésben voltak. Attól függően, hogy valakinek tulajdonilag mekkora legelőterülete volt, s hány állatot járatott legelőre, állapították meg—az állat fajától függően —• a legeltetési díjat. Viszont az 1890-es évek állatállomány fajtaösszetétele — különösen a szarvasmarháé — jelentősen megváltozott. A község szarvasmarha-állományának 94— 95%-a magyarszürke, 4,7%-a svájci és hazai pirostarka, a többi mokány, borzderes és egyéb fajta. Az 1910-es évekre a magyarszürke már csak 21,4%, a svájci és hazai pirostarka pedig 42,8%, a többi egyéb fajta volt. A sertésállomány szinte kizárólag mangalica még a II. világháború előtt is. Ekkor — elvétve — egy-két gazdánál már megjelentek a hústípusú fajták. A község gazdálkodási rendszerében sem történt különösebb változás. A háromnyomásos termelési rendszert találjuk itt még a II. világháború idején is. A határt ,,őszi—tavaszi—ugar" sorrendben művelték. Az „ugart" azonban nem kezelték, így inkább nevezhetjük ,,parlag"-nak. A mezőgazdasági termelőeszközök fejlődése Magyarországon —• ebben az időben — még a nagybirtokokon is nagyon lassú. Az iparilag fejlettebb államokhoz viszonyítva primitív eszközökkel dolgoztak. E megállapítás még fokozottabban érvényesült e községben. Igavonásra tehenet, ökröt és lovat használtak. 1897-ben, a község 298 gazdaságában 3 egyes, 23 kettős lófogatot, 7 kettős ökörfogatot számláltak. Közel négy évtized múlva az összes gazdaságok száma: 326, ekkor 55 kettős lófogat, 8 kettős ökörfogat, 1 négyes ökörfogat és 93 igásszekér található a községben.