Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

patak táján található. A Szuha völgyet — két oldalon —• váltakozó meredekségű dombok szegélyezik. A félnyugati és keleti határrészen fekvő, erdővel borított domboldalak erősen szeldelt lejtőkön át simulnak a Szuha patak völgyébe. A szántóterület átlagos lejtési százaléka 9,8. Ezenbelül azonban találhatunk 15— 20%-os — sőt — ennél nagyobb lejtésű területeket is. TcUajképző kőzete: A lankásabb lejtőket és dombtetőket a pleisztocén kori barna agyag lepi el. A meredekebb domboldalakon és az árkokban helyenként előtűnik a felső-oligocén kori, szürkés, csillámos, homokos agyag. Kisebb foltokban kavicsos talajképző kőzet is található. A község szántóföldjeinek heterogén talajviszonyait jellemző talaj féleségeket az alábbi csoportosítás szerint célszerű összefoglalni: —• barna erdőtalajok, — erózió okozta földes kopárok, — lejtő és folyóhordalék talajok. A barna erdőtalajok helyi változatai zömmel nehézvályog talajtípusok. A község-határ észak-keleti csücskében azonban agyagos szövetű talaj is található. A humuszos réteg vastagsága 15 és 30 cm között váltakozik, amelyből e talajok gyenge és közepes termőképességére lehet következtetni. A csökkent termőképesség az erózió pusztító hatásaként jött létre, amely a talajvédelmi eljárások fontosságát jelzi. A község erdőtalajainak kémhatása közel semleges vagy gyenge savanyú. (6,5 és 7,5 pH között váltakozik.) A hydrolitos aciditás (Yj) értéke az ,,A" szinten is általában 8 alatt van, sőt gyakran 4 alatti értékű. Tehát, inkább csak helyenként, (pl. a déli határszélen) vagy feltételesen (pl. mészigényes növények alá) szükséges meszezni. Ahol az erózió az „A" szintet csaknem teljesen elpusztította, ott a felszínhez viszonylag közel telített a talaj, sőt foltonként már CaCo

3 is található a felszínen. A talaj szerkezete viszont a legtöbb helyen kedvezőtlen, amit az agrotechnikai eljárásoknál célszerű figyelembe venni. Az 1% körüli humusztartalom a tápanyagok iránti fokozott igényt hangsúlyozza. A határ azon részén, ahol az erózió már a ,,B" szintet is elpusztította, viszonylag nagy foltokban megtalálható a földes kopár is. Ilyen foltok gyakoriak — pár km távolságra — a belterülettől észak-keleti és déli irányban. Itt a felszínre került • ,,C" szint, már 15,% sőt helyenként 5—15%-os CaCo

3-at is tartalmaz. E területen legfontosabb a talajvédelmi rendszabályok szigorú betartása és a tápanyagvisszapótlás biztosítása. A Szuha völgyében rakódott le a lejtőről és a patak által ideszállított hordalék. Ez alatt eltemetett, humuszos talajszinteket is találunk, kb. 20—60 cm-es mélységben. Ez jó hatással van a talajok tápanyag-készletére. A patakvölgyi talajok jelentős részét a nyers öntéstalajokhoz soroljuk. E talajok általában vályogos szövetííek, ami a művelhetőségre kedvező volna, ha nem rontaná a gyakori magas talajvízállás, ami e terület hasznosítási lehetőségeit jelentősen korlátozza a növénytermesztésben. A Szuha jobbpartját a déli határrészen levő, erdővel összekötő oldalági patakmedre (Gyertyános völgye és Bakóc völgye) talaja is bizonyos hasonlóságot mutat e hordalék-talajokhoz. Hasonlóan jellemezhető a Szuha patakra nyíló, a községtől észak-nyugatra és északra húzódó völgyek (Szőlővölgye, Mórévölgye) talaja is. Talajhasznosítás növényekkel való jellemzés alapján: A község északkeleti, keleti, déli és délnyugati szélét erdő borítja. Szántóföldi művelés csak a közbeeső terüle-