Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története
A községben ezért is emelkedett olyan jelentősen a lófogatok száma, valamivel több mint 3 évtized alatt 239,2 %-kal. Míg az 1890-es évek végén egy kettős lófogatra 29 ha szántó, — addig 1935-ben már csak 13 ha szántó jutott. A község természeti és közgazdasági viszonyaiból következik, hogy dolgozóinak döntő többsége — még a második világháború előtt is — mezőgazdaságból él. Az 1941. évi statisztikai adatok szerint a keresők 84,7%-a mezőgazdaságban, 10,7%-a iparban, 0,3%-a a közlekedésben, 0,8%-a kereskedelemben, 3,5%-a pedig egyéb területen dolgozik. Az iparban dolgozók egy része kisiparos, (asztalos, kerékgyártó, cipész, kovács, stb.) más része ózdi munkás. A közlekedésben dolgozók útburkolók. A kereskedelemben jelzettek két kis szatócs üzletben dolgoztak. Az egyéb besorolásúak zömében vályogvető cigányok. A mezőgazdaságban dolgozó keresők 10,2%-a gazdasági cseléd, 25,6%-a napszámos, gazdasági munkás, — és 64,2%-a rendelkezik földtulajdonnal. Az előzőekben már láttuk a földtulajdonosok birtoknagyság szerinti megoszlását. Ehhez még a következőket kell elmondani ; a 2,88 ha területű birtok-kategóriákhoz tartozók rendszerint nem rendelkeztek fogattal, a 2,88—5,76 ha-on gazdálkodók pedig zömében tehén-, illetve ökörfogatot alkalmaztak. Csak a 8—15 ha vagy ennél nagyobb területű gazdaságok tudtak lófogatot tartani, s munkaeszközöket kölcsönözni a mezőgazdasági foglalkozású lakosságnak. így mintegy a keresők 25 %-a kulcs-pozícióval rendelkezett a község társadalmi-gazdasági viszonyainak alakításában. A származási előítélet, a vagyoni gőg különösen erősödik a Horthy-korszakban, s még a felszabadulás utáni 40-es években is tartja magát. A vagyonosabbak a népi szokásoknál is elkülönülnek; a gyermekek vagyonkategóriák szerint csoportosulva locsolkodnak húsvétkor. Jobb módú fiatalok ajkáról gyakran elhangzik: ,,Nekem földem van, tanulás nélkül is vagyok annyi, mint egy tanító, — földem többet ér az ő tudásánál". így a föld nagysága alapján kijáró tisztelet s vele együtt az egyes paraszti rétegek belső ellentéte erősebb e tájon, mint bárhol Magyarországon. A község lakóinak konzervatív szemléletére, a felfokozott vagyoni gőgre nagyban hatott a területi elzártság is. Alsószuha földrajzi fekvésénél fogva elszigetelődött. A külvilággal jóformán csak a putnoki piac jelentette a kapcsolatot. Sokan, a katonai szolgálatot teljesítők kivételével, egy életen keresztül nem jutottak túl a falu határán. Ezt az elszigetelt életet, bezárkózottságot csak a felszabadulás utáni események tudták feloldani, s változtatták meg az évszázados szemléletet. 2. A község gazdasági viszonyai a felszabadulásig a) Földrajzi fekvése, természeti viszonyai Földrajzi fekvése, domborzati viszonyai: Alsószuha az Északi-Középhegység talajtáján,azEszak-Borsodi karszttól délkeleti irányban folyó Szuha patak középső szakasza mentén terül el, 150—200 m körüli tengerszint feletti magasságban. Területe tehát átmenetet képez a Borsodi medence és az Aggteleki karszt között. A község területe domborzatilag rendkívül heterogén. Sík terület csak a Szuha8* 115
