Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A termelési színvonal eléggé alacsony mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, tehát az agro- és zootechnikai feltételek fejlődése nem volt elegendő a magasabb termelési színvonal eléréséhez. Mégis jelentős eredménynek számít, hogy a szövetkezetben a legfontosabb termékek termelésének színvonala meghaladja a korábbi községi átlagszintet. Ennek alapján elmondható, hogy a községben a szocialista átszervezés befejeződése a mezőgazdasági termelés növekedésével együtt ment végbe. Az átszervezés következtében megnövekedett gazdaság a háztáji gazdasággal együtt biztosította a tagságnak a jó középparaszti színvonallal egyező megélhetését. A nagyüzemi átalakulásnak tehát csupán egyik láncszemeként említhetjük ezt az időszakot, amelyben a szövetkezet erősíti a nagyüzemi termelési alapokat, de az eredmények fő forrása az intenzívebb közös munka, a terület és a vezetés viszonylagos stabilitása. A dolgozók általános műveltsége és szakértelme elsősorban a vezetők és a technikai káderek rétegében növekszik. 7. A második fejlődési szakasz néhány problémája A fejlődés előzőekben felsorolt jellemzői tükrözik azokat az eredményeket, amelyeket az Új Élet Termelőszövetkezet a szocialista átszervezés után, területileg és tagságában erősen megnövekedve elért. A gazdasági és társadalmi növekedés néhány problémájával is találkoztunk az előzőekben. Most éppen e problémák néhány részletére térünk ki, hogy még jobban érzékeltessük milyen nehézségekkel küzdött a szövetkezet egésze és vezetősége ebben az eléggé nehéz időszakban. 1. Sokan féltek az átszervezés során belépett jómódú új tagoktól. Az aggodalom nem volt hiábavaló. Az előző időszak végére már javuló munkafegyelemben ismét lazulás mutatkozik e periódusban. A munkaszervezet zavarmentes működését és irányítását rendkívül zavarják a munkából elmaradó tagok. A vezetőségi és igazgatósági jegyzőkönyvek sokat beszélnek ezekről a problémákról. Elég itt néhányat megemlíteni : — a 26/1965. sz. igazgatósági határozat utasítja a vezetőséget, hogy ne kapjon részes lucerna- és herekaszálást az a tag, aki hetente legalább 3 munkaegységet nem teljesít; —a 16/1962. sz. igazgatósági határozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a traktorosok nem a minőségre, hanem a mennyiségre törekszenek, emiatt a talajelőkészítésben, de különösen a vetésben sok hiba tapasztalható; — egyik jegyzőkönyv szerint egyes tagok annyi területet vállaltak részesművelésre, hogy a szükséges növényápolási munkát nem tudták elvégezni ; — egyik-másik igazgatósági határozat megállapítása: a termelőszövetkezet tagjai a közös munkából nem veszik ki kellően a részüket, a szakve-