Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

A munkaszervezet és a munkafegyelem Ahogyan gyarapodott a termelőszövetkezet területe, úgy növekedett a munkaszervezet, és egyáltalában a csoport belső struktúrájának a jelentősége. A megalakulás évében ez még egyszerűen nem jelentett gondot, hiszen az a 12 ember azon a 45 holdon — ahogy az akkori elnök mondta — mint 12 testvér dolgozott, és ezt akár szó szerint is vehetjük, mert semmivel sem voltak többen, mint egy paraszti nagycsalád tagjai, és úgy is osztották föl maguk között a mindennapi munkát, ahogyan a hagyományos paraszti világban a családi munkaszervezet törvényei megszabták. A következő esztendőben azonban már több mint 300 kat. hold közös területen gazdálkodtak, 1952-re pedig a holdak száma már meghaladta az ezret, és nem 12, de 225 tag munkáját kellett megszervezni úgy, hogy mindenre jusson. Ezért már 1950-ben kialakították az első szervezeti formát, mégpedig úgy, hogy két, kb. 35—35 tagú növénytermelési brigádot szerveztek, és ezeken belül mindegyikben volt egy férfiakból és egy nőkből álló munkacsoport. A különnemű munkacsapatokat később összevegyítették, de ez nem vált be, ezért ismét szétválasztották őket. Ahogyan gyarapodott a tagság és a föld, 1951-ben ismét új szervezeti formát kellett fölállítani. Ekkor hozták létre a 4 növénytermelési brigádot, amelyek mindegyike két-két 20 fős munkacsapatra oszlott. Ezenkívül szerveztek még egy később önálló brigáddá váló kertészeti munkacsapatot, egy állattenyésztési brigádot, valamint 4 kisebb létszámú gyapottermelő brigádot. Ezt a brigádszervezetet — amely csekély változásokkal több mint 10 esztendeig az Úttörő munkaszervezetének alapja volt — Stenczinger László idézett könyvében a következőképpen ismerteti: ,,Az egész szántóföldi termelőtevékenységet a legszorosabban ráépítették a négy növénytermelési brigádra." „Munkaszervezetük és termelésük szervezetéhez szorosan hozzátartozott, hogy nemcsak a munkaerőt és a szántóterületet, hanem minden növény vetésterületét is évről évre felosztották egyenlően a négy brigád között. Ily módon legnagyobb mértékben egyszerűsítették a termelési feladatok végrehajtását, és az egész termelés irányítását." A termelőszövetkezet irányítását az elnök vezetésével működő 6 tagú Igazgatóság végezte. Mellette tevékenykedett a Felügyelő Bizottság, valamint a Fegyelmi Bizottság, 5—5 taggal. Ez az üzemszervezési forma valóban megfelelt a gazdálkodás és a termelés akkori méretének és színvonalának. De mint minden elméleti rendszer, ez is csak a lehetőségét hordozta magában a zökkenőmentes munkának és irányításnak. A valóságban azonban rengeteg olyan probléma merült fel, amely részben a vezetők gyakorlatlanságából, részben pedig a tagok fegyelmezetlenségéből származott. Ez utóbbit elsősorban az okozta, hogy a tagok egy része szándéka vagy meggyőződése ellenére került a termelőszövetkezetbe, de el nem hanyagolható jelentősége volt a kedvezőtlen közhangulatnak is, amit többféle tényező alakított ki. Erről az általános hangulatról érdemes egy kicsit bővebben is szólni.