Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története
megjelenési formáját, amelyre egyrészt az volt a jellemző, hogy gazdasági és politikai területen sokoldalú kapcsolatban voltak egymással, másrészt az, hogy a „két réteg tudatvilága élesen elkülönült: az egyiket a birtokos paraszti szemlélet jellemezte, a másikat a kisparaszti-kisvállalkozói, s ugyanakkor szakmunkás jellegű felfogás." Makó gazdasági és társadalmi történetét vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 100 esztendő alatt egyre inkább a hagymatermelés és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi tevékenység kerül előtérbe, mint minden fellendülést és visszaesést alapvetően meghatározó tényező. A XX. század első felében már 5—6000 kat. h.-on termeltek hagymát (ez az összes szántóterületnek 14—17%-a) és ez a tevékenység mintegy 3000 család kenyerét jelentette. Mindez természetesen azzal is járt, hogy a hagymatermelésben és értékesítésben időről időre fellépő válságok rendkívül hátrányosan, nemegyszer tragikusan érintették azokat, akik elsősorban vagy kizárólag a hagymából éltek. Makónak ugyanis gyakorlatilag nem volt ipara, és kereskedelme is teljes mértékben összeforrt a mezőgazdasággal. Az ezzel kapcsolatos gondok a húszas évektől kezdtek szaporodni. Az I. világháború után Makó elvesztette hagyományos mezőgazdasági piacainak egy részét, és bár a vasút megépítése óta távoli területeken is találtak piacokat, az értékesítési gondok — különösen az 1929-ben kezdődő gazdasági válság időszakában — egyre aggasztóbbak lettek. ,,... a gazdasági válság erősebben sújtja a várost, mint a többi mezőgazdasági várost. A búza és hagyma értékesítési válsága e két legfőbb termelési ágat vitte a csőd szélére." (Erdei). 2. A szövetkezeti mozgalom csírái A makói hagymatermelök azonban „nem süppednetneK beié a szemtermelő tempós életébe, s az értékesítésnél össze kell szedniük egész szellemi erejüket is." 1 A termelői és értékesítési bizonytalanság ellen úgy próbáltak védekezni, hogy szövetkezeteket alakítottak. A hagymaértékesítő egyesületek és szövetkezetek létrehozására már a XIX. század második felében történtek próbálkozások, de tevékenységük nem sok sikerrel járt. Kezdetben főleg a különféle hagymakereskedő cégek alakítottak szövetkezeteket, később a hagymatermelők is megpróbálkoztak, nem is egyszer. „Szövetkezeti motívum mindössze annyi volt ezekben a kezdeményezésekben — írja róluk Erdei —, hogy egymást jól ismerő hagymakertészek szövetkezeti alapon adták össze a tőkét, s hogy elsősorban saját árujuk értékesítésére gondoltak. Minden más tervük, szándékuk és cselekedetük kereskedői volt, és a kereskedői haszon megszerzése volt a legfőbb vágyuk." Ezek a szövetkezetek azonban rendre megbuktak, egyrészt mert tőkeszegények voltak, másrészt pedig ,.a múltban sem voltak és a jelenben sem versenyképesek a sokkal mozgékonyabb és a gyakori veszteségeket könyFéja Géza: Viharsarok é.n. 181. old.
