Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

nyebben kiheverő magánkereskedelemmel szemben."'- De sok múlott az alkalmatlan vezetőkön is és azon, hogy mindenfajta állami támogatást nélkülöztek. A katasztrofális helyzeteket teremtő válságok sűrűn követték egymást. 1928-ról 1931-re a felére csökkent a hagymakivitel. Ennek is része volt abban, hogy 1932-ben mindössze 2,50—3 pengőt adtak a hagyma mázsájáért, amikor a hagyma termelési költsége 80 mázsás átlagterméskor 8,21 pengő volt. Az értékesítési gondok mellett jelentkeztek egyéb bajok is. A népesség számához képest rendkívül kevés munkaalkalom volt ez időben. 1930ban a korábbi évekhez képest megháromszorozódott a munkanélküliek száma, 1000—1200 mezőgazdasági munkás és 500—600 hagymakertész maradt kenyér nélkül. De bajok voltak a termeléssel is. A szinte már tűrhetetlenül magas, haszonbérnek nevezett földuzsora rendkívüli módon megnövelte a termelési költségeket. Az 1930-as esztendőkben 1 kat. h. hagymaföld 1 évi bére 200—300 pengő volt, ami válságos időszakokban megfelelt 60—100 q hagyma árának. A makóiak egy része úgy próbált segíteni magán, hogy a vásárhelyi határban, vagy a mezőhegyesi uradalomtól bérelt földet, mert ott olcsóbb volt. A termelés problémái közül megemlíthetjük még a hagymafajták és a termelési eljárások egyoldalúságát is, s ezek még csak növelték a hagymakertészek sorsának bizonytalanságát. Mindezeket a bajokat csak életképes és hatékony szövetkezetekben koncentrált erőkifejtéssel lehetett volna orvosolni. Ehhez azonban az kellett volna, hogy az eddig sem sok sikerrel működő szövetkezetek értékesítési jellegét megváltoztassák, és termelő jellegű szövetkezeteket hozzanak létre. Erdei Ferenc, aki 1933-tól kezdve részt vett a hagymaszövetkezet irányításában, részletesen leírja azokat a lehetőségeket, amelyeket megragadhattak volna a szövetkezetbeliek, és mindazokat az akadályokat, amelyek gyakorlatilag meggátolták a fellendülést. Szövetkezeti bérlettel számukra kedvezően irányíthatták volna a földpiacot, a tagok zöme azonban nem vállalta ,.az együttes bérlet fegyelmét". ,,A más termelési ágra való áttérés gondolatát pedig kispolgári mentalitásuk és kisvállalkozó voltuk ellenére a legparasztibb konzervativizmussal utasították el." Csak igen nagy nehézségek között sikerült megteremteni a hagymakísérleti telepet, ahol a fajtaminőséget és a termelési módszert kívánták megjavítani, illetve tökéletesíteni. Ezeket a korszerű és messzetekintő elveket azonban csak egy szűkebb élcsapat tette magáévá, ők voltak azok, akik következetesen vállalták a hacrot a kereskedelmi monopóliumok és a szövetkezet kormánypárti tagjai ellen. 1937-ben a szövetkezet 3000 tagú vezetőségválasztó közgyűlésén Erdeiek óriási győzelmet arattak, és ezzel elvileg megnyílt az út a szövetkezet felemelkedése előtt. A kereskedők, a kormány által szervezett és irányított „hivatalos álszövetkezet" óriási gazdasági nyomása, valamint állandó politikai gáncsos2 Márton György: Makó földművelése, állattenyésztése és erdészete. Budapest, 1929. 103. old.