Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

lajelőkészítésen és a szállításon kívül tulajdonképpen egyetlen fázist sem gépesítettek, pontosabban nem született még olyan gépesítési mód, amit a gyakorlat szélesebb körben átvehetett volna. A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben kialakították ugyan a hagymatermesztési gépsort, de ez — különböző okok miatt — a gyakorlatban nagyon nehezen terjed. A vöröshagyma három éves termeléséhez szükséges dughagyma hőkezelését — amit korábban a lakóházakban a kemence fölé helyezett nádrácsokon végeztek el — az ötvenes évek vége felé sikerült nagyüzemi módon megoldani, és ezzel lehetővé vált. hogy a gazdaságok nagy területek ültetéséhez is megfelelő minőségű dughagymát állítsanak elő. A dughagyma felszedését, osztályozását, kiültetését, majd a hagyma sarabolását, ápolását, felszedését, válogatását, tisztítását azonban továbbra is kézi erővel kellett elvégezni. A kereskedelem területén megfigyelhetünk néhány olyan változást, amely jelentős mértékben befolyásolta a hagyma termelésének és értékesítésének érdekeltségi viszonyait. A szövetkezeti kereskedelem kialakításával bevezetett „fix ár" és a két évvel ezelőtt életbe léptetett ún. minimalizált ár stabilizálta a termelői piacot. A szerződéses termelés keretein belül a kezdeti időszakban — amikor állandósult a háború előttinél lényegesen nagyobb terméshozam — a termelőknek nagyfokú biztonságérzetet adott az a tény, hogy „garantáltan" értékesíteni tudják hagymájukat. Később azonban egyre inkább előtűntek a felvásárlásban uralkodó „egykéz rendszer" hibái. A nemrég átszervezett kereskedelmi rendszer és a közvetlen vásárlóként megjelenő ipar, továbbá ezzel párhuzamosan a nagyobb mennyiségű saját értékesítés, — és nem utolsósorban a saját feldolgozás lehetősége feltehetően ismét a termelők javára billenti a mérleget. Mód nyílt ugyanis a korábban mindig sok gondot és vitát okozó gyöngébb minőségű hagyma gazdaságos felhasználására, de különösen kedvező az, hogy ily módon a kereskedelmi haszon egy része is a termelőknél marad. A hagyma átvételéhez előadódó minőségi viták ugyanis rendszerint amiatt következtek be. hogy a termelők nem mindig tudtak olyan minőségű hagymát szállítani, amilyenhez az átvevő MÉK ragaszkodott. A viták rendezéséig elhúzódott a hagyma betakarítása is, mert a termelők nem rendelkeztek saját raktárakkal. Jelenleg az ipar és a kereskedelem nagyjából azonos felvásárlási árat fizet. Ezzel — pillanatnyilag — a termelők is meg vannak elégedve, mert végre egyenrangú partnerként tárgyalhatnak a vevőkkel, sőt értékesítéskor még bizonyos mértékű választási lehetőségük is van. Nem kétséges, hogy a gépesítés, valamint a vegyszeres gyomirtás üzemi méretekben való alkalmazásának kidolgozása döntő változást fog hozni a makói hagymatermelésben, és nemcsak a kétkezi hagymások munkáját teszi még könnyebbé, de a ráfordítások mérséklésével minden bizonnyal javulni fog a hagymatermelés gazdaságossága is. Meggyőződésünk, hogy éppen most vagyunk ennek a forradalmi változásnak a küszöbén.