Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970
A SZÖVETKEZETI NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS MEGSZILÁRDUL (1966—1970) A reform A szövetkezeti nagyüzemi termelés győzelmét a földeken és a fejekben is egy sor olyan összefüggő intézkedés döntötte el a 60-as évek derekán, amely megerősítette, kiszélesítette és meggyorsította mezőgazdaságban már évek óta jelentkező és elismerésért küzdő fejlődési tendenciát. Az önálló, az önállóság anyagi feltételeivel is rendelkező, vállalatszerűén működő, a termelés folyamatai, eszközei és termékei lelett szabadon rendelkező szövetkezet (szövetkezeti tulajdon) életrehívásáért küzdött ez az „irányzat". Irányzat? Csak lassan, fokozatosan tisztult ki és fogalmazódott meg a szövetkezeti önállóság (tulajdon) követelménye a viszonyok és e viszonyokat hordozó emberek sok és sokfajta súrlódásából. A kötelező beszolgáltatás megszüntetése — a szövetkezeti önállóságot elősegítő — első nagy jelentőségű elhatározás — nem is elsősorban a szövetkezetekre, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztokra volt tekintettel, létrejöttét nem is elsősorban termelési, hanem politikai meggondolásoknak köszönhette. Már a szövetkezeti termelés szempontja érvényesült a nagy gépek tulajdonának állami monopóliumát megszüntető intézkedésben, ha a hozzávezető utat e kérdésben a Szovjetunióban bekövetkezett vélemény változás nyitotta is meg. Az a felismerés, hogy előnytelen a termelésre, ha annak egyik fontos tényezője felett nem a szövetkezet rendelkezik, tette lehetővé a szövetkezeteknek, hogy traktort, kombájnt és más nagy gépet vásárolhassanak. Csak évekkel később öltött először formát a termelőszövetkezetek önállóságának gondolata abban a nagyobb jelentőségű intézkedésben, amely — a kenyérgabonát kivéve — megszüntette a központi tervek lebontását a termelőszövetkezetekre. Ám — burkolt formában ugyan — még hosszú ideig érvényesült gyakorlatban a szövetkezetek termelésének hivatali irányítása. Az a gondolat, hogy a tulajdon- és termelési viszonyoknak fokozottabban kell a termelést szolgálniok, és ennek megfelelően a tsz viszonyait a termelés kívánalmainak megfelelően kell átalakítani, átgondoltan és egy népgazdasági koncepcióba foglaltan, a 60-as évek közepén jelentkezett. Fontos fordulópontja a szövetkezeti nagyüzemi fejlődésnek; úgylehet a társadalmi fejlődésnek is. A népgazdaság egészében érlelődött meg az a helyzet, amelyből a termelőszövetkezetekre is nagy jelentőségű következtetéseket vontak le, és a gazdaságirányítás rendszerének reformjára vezetett. Mik voltak ezek a következtetések? A legátfogóbb jellegű következtetés az volt, hogy a termelés erősen központosított irányítását decentralizálni kell az állami vállalatokra és a
